Ahogyan azt már az ALAPOZÁS nevű kezdőlapomon is említettem, elvált, és ezért egyben társkereső is vagyok. Ezt az oldalt tehát akkor olvasd tovább, ha ebben a minőségemben tudlak érdekelni. Elég sok próbálkozásom volt már ezen a téren az évek során, tapasztalatom van bőven… 

 

Itt és most könnyíteni szeretném a saját dolgomat és talán a tiédet is, hiszen egy ismerkedési folyamat elég bonyolult és összetett, meg akár el is tud húzódni nagyon, ha levelezgetés útján jutunk el a szükséges információk birtokába egymás felől. Kicsit (vagy akár nagyon) fárasztó és időigényes is, mindig újra és újra leírni magunkról ugyanazt (vagy közel ugyanazt), ha újabb és még újabb ismerkedésbe kezdünk, mert a korábbi valamiért mégis félbeszakadt, ellehetetlenült, lezárult, stb. egyszóval nem lett eredményes. Egy idő után belefárad az ember, és megunja az ismételgetést, sokkal kézenfekvőbb, könnyebb, ha itt és most közzéteszem azokat az információkat magamról, az értékrendemről, gondolatvilágomról, meglátásaimról, tapasztalataimról, stb. amik velem, illetve a társkeresésemmel függenek össze. Itt a magad tempójában, időd, energiád, mohóságod függvényében el tudod olvasni ezeket, és ha akarod egy nap alatt, ha akarod hetek alatt el tudod dönteni, hogy szerinted passzolunk-e egymáshoz valóban, hiszen lesz hozzá elég sok információd. Így aztán nem előítéletek alapján hozol döntést, ami általában súlyos hiba, és nagyon sokan szoktak beleesni ebbe a hibába. 

Jó előre figyelmeztetlek, hogy könyörtelenül őszinte és szókimondó leszek nagyon sok alkalommal és helyen, mert nem szeretek mellébeszélni, nem vagyok  egy hatásvadász, nem blöffölök, azt és úgy mondom el, amit és ahogyan gondolok, érzek, tapasztalok, szeretnék.

  Iszonyatosan sok olvasnivalót fogsz találni ezen az oldalon, kösd fel jól a fehérneműdet, és ne morgolódj, meg ne kritizálj azért, hogy sokat írok, ez ugyanis nem kötelező olvasmány, legfeljebb „ajánlott irodalom”… 

Az itt látható írásaim nagy része tehát nem új, de mivel örökzöldeknek tekintem őket, itt a helyük, mert kellenek ahhoz, hogy képben legyél velem kapcsolatban, ha érdekelni tudnálak, és ha szeretnéd tudni, hogy engem mik érdekelnek leginkább veled, illetve a leendő társammal kapcsolatban, ha esetleg mégsem pont te leszel az egyszer…
A saját bemutatkozásodat már nagyrészt azzal teheted meg, ha reagálsz az én itteni bemutatkozásomra, írásaimra, így elkerüljük a limonádé jellegű, totál unalmas, felszínes levelezést, a semmit mondást, leginkább azért, mert fél az ember úgymond kiadni magát elsőként, vagy egyáltalán. Itt én, ha úgy tetszik, bemutatót tartok neked abból, hogy nem kell attól félni, mert az ismerkedés csak akkor ismerkedés valóban, ha érdemi információkat közlünk magunkról, minél többet és bővebben, és ugyanezt meg is kapjuk. Ha nem így akarsz társat keresni és találni, neki se fogjál! Én azonban nekifogtam, csinálom, legjobb belátásom szerint.  

Néhány konkrét mondat magamról és a keresett partneremről: 

Én 64/170/74kg, átlagos testalkatú, káros szenvedélyektől mentes vagyok. Műszaki szakközépiskolát végeztem, középfokú gépész végzettséggel és érettségivel is rendelkezem, továbbá a volt munkakörömmel (mozdonyvezető) kapcsolatos szakvizsgákkal, továbbá elég régóta egy felsőfokú állami nyelvvizsgával is eszperantó nyelvből. Már nem dolgozom több mint nyolc éve, mert úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Amit fiatalon beterveztem magamnak, és amennyinek értelmét láttam, azt ledolgoztam ebben az igen férfias és embert próbáló munkakörben, és ha nem csapnak hozzá pofátlanul öt évet a nyugdíjkorhatárhoz, akkor az általam elért korkedvezménnyel szépen nyugdíjba is mentem volna 2014 vége felé, de így mégsem tehettem azt meg, ugyanakkor viszont nem vagyok hajlandó népnyúzó politikusok őrült ötletrohamainak engedelmeskedve mindig úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek. Mivel egész életemben beosztással éltem, megengedhettem magamnak, hogy pár évet már végre lazítsak, ne hajszoljam magamat tovább, megvártam szépen itthon a nyugdíjkorhatár betöltését, ami már teljesült is néhány éve.

Később aztán úgy hozta a sors, hogy az idős és beteges anyám egészsége már nagyon tönkrement, ezért őt ápoltam éveken keresztül, tehát ún. ápolási díjon voltam, ami nem sok, de ha ez a helyzet nem lett volna, akkor sem dolgoztam volna már tovább, az ember nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, mert valamiből meg kell élni. Nekem nem  volt létkérdés, hogy dolgozzak tovább is, megengedhettem magamnak, hogy ne tegyem, és meg is tettem, nekem így volt jó, mások véleménye meg nem izgatott.  2019 novemberében nyugdíjba is mentem öt év korkedvezménnyel.

Egyébként .. 

Egyszerűen élő és gondolkodó ember vagyok, hagyományos értékrendet valló és követő, szolid, barátságos, őszinte, igazságos, érzelmeit vállaló és kimutatni tudó (érzelmiségi). Szeretem a pozitív dolgokat, széles érdeklődésű vagyok, kedvelem a melódikus könnyűzenét, a magyar nótát, operettet, és a komolyzene egyes képviselőit is, (Számomra az a zene, ami dallamos, melodikus, dúdolható is),  szeretek még papírsárkányt eregetni, olvasni, utazni, fotózni, úszni, főzni, és még sok mást is…

Rendszerető, házias vagyok, normálisan  de egyszerűen öltözködöm, jó modorú, jólelkű, előzékeny, szorgalmas, békés természetű, csendes (nem harsány) vagyok. Élőszóban azért nem vagyok olyan bőbeszédű, mint itt írásban.

A volt feleségemtől Több mint tizenhat éve papírforma szerint is elváltam, gyermekünk nem született. Normálisan berendezett két saját lakásom van, egyikben bérlő lakik, beosztással, tisztességesen élek, harminchat évet dolgoztam végig igen keményen.

Nem szeretem a divathóbortok majmolását, a nagyzolást, a nagyravágyást, az erőszakot, az erőn felüli törtetést, státusszimbólumokért való hajtást kifulladásig, a pazarlást. A mai konzum idióta fogyasztói társadalom tragikomikus a számomra. 

Egyetlen dologban pártolom csak a pazarlást, a szeretet megadásában és kifejezésében, mert a szeretet az egyetlen dolog, ami pazarlás útján is gyarapodik! 

A legutóbbi párkapcsolatom bő három évig tartott, az az előtti jó két évig, az azelőtti pedig több éven át tartó jó kapcsolat volt, de sajnos a távolság miatt közösen be kellett látnunk, és be is láttuk, hogy nem kielégítő számunkra, és harag nélkül, tisztelettel és méltósággal léptünk ki belőle, mert viszont egyikünk sem képes költözni a másikhoz.

Eddig minden kapcsolatom aránylag hosszabban, nem csak pár hétig vagy hónapig tartott, de végül is idővel úgy alakult, hogy több volt az eltérés közöttünk az eltérés gondolatvilág, értékrend, közös hullámhossz terén, mint amit el tudtunk viselni békességgel.

Az újabb újrakezdéshez keresnék tehát méltó,  reményeim szerint már végleges, komoly társat, szeretni nagyon tudó, és akaró, valamint szeretetet örömmel fogadó, hűséges nő személyében, aki már jó ötvenes, vagy hatvanas,de még nagyon fiatalos, jó testi és lelki állapotban lévő, érzelmileg és jogilag is független, nemdohányzó, lehetőleg  gyermektelen, illetve valóban felnőtt, külön és önállóan élő gyermeke van már, életén valóban változtatni kívánó (pl. a költözést is beleértve, illetve olyan közel él, hogy a gyakori találkozás könnyen megoldható), kedves, kellemes, értelmes, életrevaló, 170cm alatti, és nyitott egy új szerelem befogadására és viszonzására. 

Karcsú, vagy enyhén, arányosan telt, semmiképpen nem kövér testalkat illik hozzám. A belső tartalom, a közös hullámhossz, a hasonló értékrend, jó természet szintén nagyon fontos. 

Ma már tehát inkább a belső értékekre koncentrálok, de szerepe van nálam a kellemes, nőies külsőnek is.  Nem szívdöglesztően szép nőt keresek, leginkább egy jó átlagosat, de ha szépecske, annak örülni tudok. Nagyra értékelem a kellemes modort, vonzó kisugárzást is. 

Legyen tiszta, de ne tisztaságmániás, rendelkezzen megfelelő egzisztenciával. Szívesen segítek, ha időm engedi, mindenféle házimunkában, de nem szeretem, ha ezzel valaki visszaél, és azt akarja, hogy rendszeresen helyette csináljam meg a háziasszonyi teendőket. főleg ha ez bőven belefér az idejébe. Egészen más dolog, ha időzavarba kerül az ember.

Komoly, monogám kapcsolatra vágyom. Minden szempontból, testileg-lelkileg nagy szükségem van egy igazi társra, partnerre, aki mélyebb és további értelmet ad az életemnek, és én az övének. Korábbi kapcsolatából származó kisebb-nagyobb gyereket ne hozzon magával fizikailag, de lehetőleg gondok-bajok-egyebek tekintetében se nagyon az új kapcsolatba, én sem hozok. Neki is csak egy emberhez kellene alkalmazkodni, nem egy csonka családhoz. Így tehát a gyermektelen, szülni már nem is kívánó, vagy a teljesen önálló, róla levált, felnőtt gyermekes nők azok, akik igazán esélyesnek tekinthetők. ( Az én irányomban nem annak a bizonyítására van szükség, hogy valaki milyen jó anya, mert én már nem gyerekvállalás előtt álló vagyok. Arra vagyok kíváncsi, hogy valaki milyen jó testi-lelki partner a számomra.) 

Akkor hát következzenek a témához kapcsolódó egyes írásaim, kiegészítéseim, ha úgy tetszik, akkor a bemutatkozásom mellékletei. 

Hosszabb időszak termése ez, nehogy azt hidd, hogy egy ültömben írtam őket. Nagy részét eredetileg inkább csak magamnak jegyeztem fel, összefoglalni a gondolataimat, megfogalmazni a sokszor megfogalmazhatatlant, mert ha valamit leír az ember, abban biztosabb. Most mégis megosztom veled, ha érdekel. Ha nem érdekel, akkor átugrod, mellőzöd, mi sem egyszerűbb ennél. Ha érdekel, mert esetleg én is érdekellek, akkor csak olvasgassál…

 

Veszélyes üzem!!!  

Rájöttem, hogy az írásaim olvasása egyfajta veszélyes üzemnek is tekinthető. Tudod mit neveznek veszélyes üzemnek? Azt ahol veszély, sérülés, baleset érheti az ott tartózkodókat. A sérülés lehet nem csak fizikai, hanem lelki is. Az én jelen blogomban kizárólag az utóbbi lehetséges, és elő is fordul, olykor, ahogy látom. Párszor már régebben előfordult, hogy valakivel kapcsolatba léptem valamelyik társkereső oldalon, vagy ő velem. Mivel itt már elég sokat és olvasmányosan írtam olyasmikről, amik bőven hozzátartoznak egy ismerkedés műfajához, gondolataim, értékrendem, stb. megismeréséhez, nyilván érthető és belátható, hogy nem szeretnék mindent mindenkinek újra és újra leírni, kézenfekvő, ha megadom az írásaim szövegeit annak, aki szeret olvasni, és alaposabban is érdekelni tudnám. Csak olvasgassa, és értékelje, és értékelheti persze önmagát is az olvasottak alapján magára vonatkoztatva egyes dolgokat. 

Néhányan mondták már, hogy közben bizony nagyon alapos önértékelésre is késztette őket az, amiket olvastak itt. És bizony vannak olyanok is, akik valószínűleg olyan következtetésekre juthattak önmaguk, illetve társkeresésük (módja, komolysága-komolytalansága, téveszméi) tekintetében, hogy szinte lelki sérülést szenvedtek tőle, és gyorsan még a társkereső oldalról is kitörölték magukat nyomtalanul, ahol egymásra bukkantunk. Nem tudom, csak gondolom, mert nem írták meg. Azt viszont régóta tudom és tapasztalom, hogy sokan milyen hebehurgyán fognak bele az egész társkeresésbe (is). Teljesen felkészületlenül, amatőrebbnél amatőrebb módon. Az ilyenek aztán menekülési rohamot kapnak, ha betévednek egy ilyen veszélyes üzembe, mint ez itt. Felismerik saját maguk zéró közeli hozzáállását és alkalmasságát egy igazi párkapcsolatra. Sajnálom, de ilyen célom nem volt soha a blogom írásával, és mellékhatásként úgy látszik majd figyelmeztetnem kell rá. 

A többiek, a rendszeres olvasóim eleve felkészültebbek, vagy erősebb idegzetűek. A gyengék menekülnek, és vissza se szólnak semmit. 

Te melyik csoportba tartozol? Vigyázz hát, ez veszélyes üzem! 

 

Idézet

,,Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár...Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelmük sem lenne."

Társkeresés - bűvös kocka... 

A társkeresés olyan műfaj (művészet, küzdősport, kutatómunka, stb.), aminek nincsenek kőbe vésett szabályai. Én már úgy érzem, hogy pontosan tudom, milyen játékszabályok mentén érdemes elkezdeni, és folytatni az ismerkedést. Aki még kezdő ebben a műfajban, és ragaszkodik hozzá, hogy minden hibát önmaga kövessen el, az csak tegye meg nyugodtan, talál hozzá sporttársakat bőven. Javaslom azonban, hogy bátran fogadd el a kikristályosodott játékszabályaimat, mert korrektek, és gyakorlatiasak, a lehető legkevesebb kínt és csalódást okozhatják neked is, meg nekem is! 

Bizonyos értelemben minden párkapcsolat, minden szerelem egy különleges bűvös kockája az érzelmeknek, erkölcsöknek, ízléseknek, és sok más emberi tulajdonságnak, motivációnak. Mindig ezt a bűvös kockát igyekszünk megfejteni, kirakni, gyakran sikertelenül, olykor kétségbeesetten, de csak elvétve sikerrel, és boldogan. 

Keresek egy olyan, egész életre szóló játszótársat, aki kedves, kellemes, nőies, életrevaló, korrekt, érzelmileg is független, és segítene nekem megfejteni, kirakni a közös életünk bűvös kockáját, de legalább annyit szeretnék, hogy ne keverje össze szándékosan azt, amit én már kibogoztam, kiraktam. Szeretném vele átélni az érzelem, és az értelem harmóniáját, azt a különleges boldogságot, amit egy érzelmileg, erkölcsileg stabil, biztonságos párkapcsolat adni tud. 

Bár tartogat, és produkál az élet örömöket, és pozitív élményeket, eseményeket az egyedül élő ember számára is, mindezt azonban sokkal többször, nagyobb mértékben, és változatosabban a párkapcsolatban élőknek. Ingerekben, eseményekben is, de főleg szeretetben, érzelmi, lelki, és urambocsá testi élményekben is gazdagabb, sőt sokkal gazdagabb életre vágyom a még hátralévő időmben, amiből remélhetőleg még elég sok van ahhoz, hogy elkallódni hagyjam magamat, mint ahogy oly sokan teszik azt helytelenül. Folyamatosan értékelem az életemet, amit kaptam eddig, és amit még szeretnék kapni tőle. Tudatosan törekszem arra, hogy ne essek abba a súlyos hibába, hogy csak, vagy főleg az anyagi természetű dolgoknak tulajdonítsak értéket. Az érzelmi, lelki természetű részt legalább olyan fontosnak, sőt fontosabbnak tartom, hiszen foltozott ruhában járva is lehetek boldog, és szépen, drágán felöltözve is lehetek boldogtalan. Sok a pótolnivalóm lelki, érzelmi téren, de amíg egyedül vagyok, nem tudok elindulni felfelé, szükségem van rád! 

Létminimumok   

Amikor a ,,létminimum" szót meghallod, vagy meglátod, biztosan Te is az anyagi értelemben vett, Ft-ban kifejezhető létminimumra gondolsz. 

Véleményem szerint azonban sokkal többféle létminimum van, amik legalább olyan fontosak, vagy esetenként még fontosabbak is a fentinél. 

Szerintem létezik még pl. lelki-érzelmi, szellemi, szexuális, kulturális, erkölcsi, stb. értelemben vett létminimum is, amik nem feltétlenül vannak ok-okozati összefüggésben az anyagi létminimummal, és rengetegen élnek mégis ezen létminimumok alatt, sőt olyanok is, akik esetleg anyagi téren bőven létminimum fölött léteznek, mások pedig jól állnak ezeken a területeken, miközben esetleg anyagilag létminimum körül, vagy alatt tengődnek. Mint ahogyan az európai orvoslás, gyógyítás is sok esetben sajnos csak tüneti kezelésre szorítkozik eléggé helytelen módon, a létminimummal is csak anyagi értelemben szoktak foglalkozni, tehát a tüneti oldalával a dolgoknak. 

Ha legközelebb találkozol a létminimum fogalmával, ne feledd, hogy az sokkal több és szélesebb fogalom, mint amit eddig ismertél, és nem is az a legfontosabb, amit eddig ismertél. Ne élj a létminimum szintje alatt semmilyen területen, értékeld át magadban, miben szenvedsz legnagyobb hiányt, és következetesen emeld magad a létminimumod fölé. Ehhez persze lehet, hogy át kell értékelned pl. a társkeresési szempontjaidat is, és felszámolnod azokat a pótcselekvéseket és egyéb pótlékokat, amik ellehetetlenítik az igazi, érdemi emelkedésedet. Ha valami jó eredményt elérsz, megírhatod nekem is... 

A társ fogalma  

Ebbe az egyetlen szóba, hogy TÁRS, annyi minden bele van sűrítve, hogy szinte zavarba ejtő. 

Igazán társnak azt tudom tekinteni, aki ha velem azonos nemű lenne, akkor talán ő lenne a legjobb barátom. De mivel nem azonos nemű (mert nem vagyok "meleg", sőt még csak "langyos" sem), ő az egyetlen és igazi szexuális partnerem is egyben. Vele nagyon jól összeillünk azokban a ,,dimenziókban", amik nagyon fontosak a boldog párkapcsolathoz: a gyakorlati, szexuális, és közös hullámhossz dimenziókban. Hűséggel vagyunk egymás iránt, ami teljesen magától értetődő, nem is kell ezért különösebb erőfeszítéseket tenni sem. 

Kihangsúlyoznám, hogy igazán társnak, csak azt tudom tekinteni, akivel együtt is élek ténylegesen, nem csak valamilyen időközönként vagyunk egymás társaságában fizikai értelemben is. Közös tehát az asztalunk is és az ágyunk is, az örömeink és a gondjaink is. Ennek hiányában csak  ,,műkedvelés"-ről van szó. A társam tehát olyan mértékben és sokoldalúan része az életemnek, (és viszont is), mint saját magam. Külön-külön ver a szívünk, de egymásért dobog. Mindent tud rólam, és mindent tudok róla. Az élet értelmét jelentjük egymás számára. 
(Az idők múlásával azonban már egyre jobban hajlok arra is, hogy esetleg nem feltétlenül kell együtt is élni, kellően és kölcsönösen megfelelő gyakoriságú egymásnál együtt eltöltött idő is jó megoldás lehet az összetartozás megéléséhez, ha ez mindkét félenek tényleg jó így is...)  

 

Hűség    

Rendkívül nagyra tartom a hűséget. Ez az egyik legnemesebb emberi tulajdonság, vagy talán a legnemesebb. Ezt én nagyon komolyan veszem. Annyira komolyan, hogy ebben a témában még a viccelődést sem nagyon tudom elviselni, nálam ez szent dolog, szinte tabu. A hűség fogalma alatt azonban nem csak a szexuális hűséget értem, vagyis azt, hogy a társamon kívül mással semmilyen körülmények között nem közösülök, és ő sem tesz ilyet, hanem ennél sokkal többet jelent nekem. A szexuális hűség persze az alap, ha ez nincs meg, akkor a hűségről beszélni sem lehet. Ha meg akarom határozni mit jelent a hűség fogalma, akkor legjobb, ha idézek egy könyvből, amiben egy szerintem kiváló meghatározást olvastam erről, aminél jobban nem lehetne meghatározni:

„Az igazi hűség: figyelem a társunk mindenkori véleményére, érdekeire, céljaira, egészségére, testi-lelki jó közérzetére…”

Mikortól kezdve vagyok hűséges, és számítok is rá? Attól kezdve, hogy kölcsönösen elhangzott a ,,szeretlek", és egyértelműen tisztáztuk, hogy úgy érezzük egymáshoz tartozunk, számítunk egymásra hosszútávon, testi és lelki értelemben. Az ismerkedés ezt megelőző részében szerintem még nem kötelező a hűség, de nem kizárható addig sem.

Kíváncsi vagyok erről a témáról mi a véleményed. Neked is fontos? Képes vagy rá? Mit tennél még hozzá?

Van még egy nagyon fontos dolog! Nem csak hűségesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani! Mert ez fontos kelléke a társunk fentebb említett jó lelki közérzetének. A ,,hűséget fogadtam, de vakságot nem" kijelentés pajzsa mögött mások feltűnő megbámulása, esetleg hangosan is kinyilvánított tetszése tehát az olyan ember magatartása és megnyilvánulása, aki nincs tekintettel a társa jó lelki közérzetére, vagyis nem hűséges igazán. 
De azt is hangsúlyosan hozzáteszem ám, hogy valakit megbámulni, az különbözik attól, hogy valakire egy-két pillantást vetni. Ez utóbbi esetén semmi helye nincsen féltékenységi hisztinek, különösen nem olyan esetben, ha a megnézett valaki a korkülönbség alapján akát gyermeke, sőt akár unokája lehetne annak, aki ránéz. Esélytellen ugyanis bármire is gondolni, számítani ilyen esetben, tehát féltlényeségi jelenetet rendezni ezért szánalamas és felesleges is.

Kíváncsi vagyok erről a témáról mi a véleményed. Neked is fontos? Képes vagy rá? Mit tennél még hozzá?

 

Akarsz-e gyermeket?   

 

Nekem a sorsom eddig úgy akarta, rendezte, hogy nem lett saját gyerekem, és ha már így lett, inkább nem is szeretném a gondját-baját más gyerekeinek, ez talán emberileg érthető. Nekem a társam az első helyen lenne minden tekintetben, és én magam is az első helyre vágyom, nem a másodikra, vagy sokadikra. Akkor van jövője, és hosszabb távon is jó kilátásai a kapcsolatunknak, ha ezt tudnád biztosítani a számomra. 

Szeretném, ha tisztán értenéd, hogy egymásért élős kapcsolatra vágyom, számomra így és ezért van értelme változtatni a jelenlegi állapotomon. Én minden tekintetben ,,tiszta lappal" indulok, ehhez próbálom beállítani az igényeimet is. T

Gondold át tehát ezerszer a céljaidat és a lehetőségeidet minden síkon, és utána közöljed velem, hogy továbblépsz, vagy velem szeretnél találkozni inkább... 

A gyermekes nőkkel kapcsolatosan... 

Az évek során bőségesen, sokszorosan megtapasztaltam saját magam, hogy teljesen mindegy, hogy valakinek kis gyermeke(i) van(nak), vagy nagy gyermeke(i), esetleg már felnőtt gyermeke(i), mindig komoly problémákat, sok súrlódást, konfliktusokat okoz(nak) egy újabb párkapcsolatban, hiszen így vagy úgy, gyakran nehezíti(k), hátráltatjá(k), sokszor el is lehetetleníti(k) az új kapcsolat kibontakozását, normális működését. Csonka család az ilyen, nem pedig egy független nő, akire egy független férfi vágyik, hogy együtt, vagy akár külön, de egymásért élhessenek. Aki engem választ, annak egy személyhez kell csak alkalmazkodnia, én sem kettő, három, stb személyhez kívánok alkalmazkodni cserébe. Egy nő egy vagy több csemetével nem társ, hanem már egy egész társaság. Igen, ilyenkor szokták mondani, hogy egoista vagyok, és hasonlókat... Én viszont tudom a saját tapasztalataimat, ennél meggyőzőbb úgy sem létezik. Még mindig megbántam, amikor kivételt tettem mégis, és egy nem teljesen független nővel kezdtem kapcsolatot... Volt néhány ilyen. 

A gyermekeim mindennél és mindenkinél fontosabbak a számomra! - mondja a legtöbb nő. Ezt meg lehet érteni. Én is megértem. Egyben ezzel azt is üzenik, hogy egy új társ majd csak utánuk fog következni a fontossági sorrendben. Ez viszont nem valami szívderítő kilátás, amikor pl. nekem meg ő lenne az első a fontossági sorrendben. Az első helyért cserébe fogadjam el a sokadik helyet? Mit vétettem én, hogy ezt kelljen elfogadnom? Szerintem nem vétettem semmit, és nem is fogadom el, mert nem korrekt. A legkevésbé sem az. Sajnálom..  

Megismétlem a fentebb írt gondolatot:  Az én irányomban nem annak a bizonyítására van szükség, hogy valaki milyen jó anya (vagy már nagymama is), mert én már nem gyerekvállalás előtt álló vagyok. Arra vagyok kíváncsi, hogy valaki milyen jó testi-lelki partner a számomra. Akinek vannak gyermekei (többnyire már felnőttek, ha korban is hozzámillő nőről van szó), azok természetesen lehetnek továbbra is szeretve az anyjuk által, és tartsanak kapcsolatot nyugodtan továbbra is, de na az új partnerkapcsolat rovására, és annak mellőzésére, háttérbe szorítására történjen ez, valahogy az arányokat kell tudni jól eltalálni annak a nőnek, aki új kapcsolatba fog, és maradni is szeretne benne.

 

Ha társat, vagy dinnyét választasz…   

Érdekes, sőt bizarr gondolat, párhuzamot vonni a párválasztás, és a dinnyevásárlás között, merészen megteszem mégis. Egy normális, átlag ember, szinte soha nem kíván valami nagyon szép dinnyét hazavinni. Jó dinnyét szeretne találni, választani magának. Külsejét tekintve lehet a dinnye teljesen átlagos, de legyen jó! Legyen édes, ízletes, finom! Ha nem jó (ha nem sikerült a választás), könyörtelenül ki lesz dobva, jobb esetben meg lesz savanyítva a legszebb, legszemrevalóbb dinnye is! Nagyon kevesen értenek igazán ahhoz, hogy a hatalmas rakásból jó dinnyét tudjanak választani, pedig ez a célja mindenkinek.  Jó dinnye = jó választás, rossz dinnye (tök) = rossz választás (bár igaz, olyan szép, szabályos, kerek, tökéletes külsejű volt, első látásra beleszerettél). 

Az életedet is csak egy jó társ oldalán tudod majd boldogan leélni. Lehet ugyan, hogy a külseje csak olyan átlagos lesz, mint egy jó dinnyének, semmi feltűnően, különösen vonzó szépség nem lesz rajta. Az átlagos külső gyakran rejthet átlagon felüli, értékes, belső tartalmat. Természetesen rejthet szintén átlagos vagy silány, értéktelen, sőt kimondottan hitvány belsőt is, de az a fontos, hogy hosszútávon a belső érték lényeges igazán, a külső az lehet akár átlagos is, mint a dinnye esetében. A szép (gyönyörű) külső az enyészeté lesz! A dinnye héját (külsejét) is kidobod a kukába végül, még akkor is, ha a szépsége miatt választottad! A társad szépségét vagy az évek múlása fogja tönkretenni, vagy a belső hiányosságai, sőt rosszasága csúfítja el a szemedben, akár rövid időn belül, ha nagyon a szépségre utaztál, és rosszul választottál. Nem akarom azt mondani, hogy törekedj direkt csúnyát választani, mert az biztosan jó, de ne idegenkedj az átlagos külső elfogadásától! Rengeteg átlagos külsejű ember kallódik érdemtelenül, mert  (eléggé soha el nem ítélhető módon), csak a szép (gyönyörű, szívdöglesztő, dögös) külsőnek van csak keletje manapság, pedig aki ilyent keres, legtöbbször ő is csak átlagos, vagy még az is csak alig-alig. Ha társat választasz, mindig a dinnye jusson először az eszedbe! Ha nem így teszel, akkor dinnye vagy, lehetsz bár diplomás, többdiplomás, bármennyire észlény, egy dinnye vagy mégis, de nem a jobbak közül való, csak olyan átlagos. 

Ha nem értesz jobban és többet a párválasztáshoz, mint a dinnye választáshoz, legalább ismerd el, és ne csodálkozz, hogy rosszul választasz, de csodálkozz, ha véletlenül jól választasz. A dinnyeszezon azért évente megismétlődik, ez legalább jó hír, de a párválasztás esélye az évek múlásával egyre kisebb lesz. Ezt nem árt figyelembe venni, ezért az idei szezon különösen fontos a számodra is, mert jövőre már Te is fonnyadtabb leszel valamivel, és kevésbé kelendő, és lehet, hogy kiírhatod az akciós árat, akkor sem fogsz kelleni már.

 

Mért váltam el? 

A házasságom megromlásának több oka volt. 

Ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy az én feleségem három dolgot szeretett csak csinálni: sétálni, vásárolni, szeretkezni. Ez idáig nem is baj, ezeket én is mind szívesen csinálom, a baj ott kezdődött, hogy ő semmi mást nem is akart csinálni, pedig az élet (sajnos) nem csak ennyiből áll. 

Lényegében az a helyzet, hogy sok dologban nem illettünk egymáshoz, de ez időben nem derült ki eléggé, mert nem töltöttünk elég időt együtt a házasságkötésünk előtt, igaz, nem is tudtunk, mert őt nagyon messziről hoztam. Éles helyzetekben meg szinte egyáltalán nem voltunk együtt. Mindig csak úgy találkoztunk, ami csak utazással, szórakozással, vendégeskedéssel stb. függött össze, a hétköznapokat nem próbáltuk ki együtt. 

Itthon aztán kiderültek azok a jelentős eltérések, amik elég erősen megmutatkoztak szokásainkban, értékrendünkben, elképzeléseinkben. Sajnos úgy láttam, hogy ő elég nagyravágyó, harsány, irigy, ugyanakkor lusta, rendetlen, szórja a pénzt, teljesen hiányzik belőle a türelem, szorgalom, és csak követelni, meg kritizálni tud, nincs lelki békéje, ha nincs probléma, akkor is kreál okot az aggódásra, nyugtalankodásra, és el sem tudja viselni, ha a másik nem aggódik ugyanazért, mint ő. 

Számára kétféle ember létezett, diplomások, és hülyék. A diplomával nem rendelkezőket lenézte, lekezelte, aki meg nála több volt, különb volt valamiben, azt meg irigy gyűlölettel kezelte. Mindenki iránt elég bizalmatlan volt. Nagyon szeretett volna minél többet birtokolni mindenből, de nem úgy, hogy megdolgozik érte, hanem szinte úgy érezte, hogy neki jár a jólét, a gazdagság, és persze azonnal. Abszolút fogalma sem volt arról, hogy beosztással élni. Mindig azt mondta, hogy : nem spórolni kell, sok pénzt kell keresni! Ő persze nem dolgozott, mert a végzettségének megfelelő állást nem talált, „rangon aluli” munkát meg nem vállalt el. A kapcsolatunk attól kezdve romlott meg igazán, amikor megmondtam neki, hogy ha komolyan gondolja az igényeit, el kell kezdeni dolgozni neki is. Állást persze olyan agresszív, és követelőző stílusban keresett, hogy éppen csak a pisztolyt meg az álarcot nem vitte magával… Mivel sehol sem kellett azonnal osztályvezetői állásra, nem is talált munkát. Ez egy állandósult kudarcélményt jelentett a számára, zaklatott, kellemetlen hangulata, rossz közérzete állandósult, és a problémák  már az intim kapcsolatok során is közénk férkőztek.  Lassan minden téren megromlott a kapcsolatunk, állandósultak a viták, veszekedések, a sértődöttség, kielégületlenség, aggódás, hiszti, stb. A vége természetesen válás lett… 

ui: 

Valakitől kaptam egy éles kritikát a fenti írásomra, hogy egyetlen pozitívumot sem írtam a volt feleségemről, csak rosszakat. 

Ez csupán azért van, mert a címéhez hűen arról akartam írni, hogy miért váltam el, nem pedig arról, hogy miért vettem feleségül... Ez utóbbi nem nagyon érdekli a nőket, míg az előbbi sokkal inkább... 

 

Az ismerkedés üteme...    

Mindenképpen kívánatosnak tartom azt, hogy egy ismerkedésnek legyen valami normális, és kívánatos üteme, haladási ritmusa. Ha elindulok pl. autóval, azzal sem mehetek olyan lassan, hogy lefulladjon velem, ott is van egy kívánatos minimális tempó, amivel haladni kell a forgalomban. Szeretném érezni, és éreztetni is, hogy elindult valami új, valami változás az eddigi életemben, ennek érdekében szükségem van arra, hogy a kapcsolattartásunk rendszeres, relatíve gyakori legyen, ne a nagy és hosszú szünetek jellemezzék, és a bizonytalanság, hogy kapok-e még választ. Ennek érdekében magam is törekszem mihamarabb érdemben válaszolni, és ugyanezt el is várom cserébe. Ellenkező esetben hajlamos vagyok úgy érezni, hogy számodra esetleg mellékes, és huszadrangú tényező a társkeresés, az ismerkedés, a személyem. Ez pedig sajnos elbizonytalanít, sőt elveszi a kedvemet is az egésztől. Különösen annak tudok örülni, ha nem csak válasz reakcióid vannak, hanem, esetleg magad vagy a kezdeményező valamiben, tőled ered valami ötlet, javaslat, miegyéb. Ebből tudok igazán arra következtetni, azt érezni, hogy valóban én is érdekellek, neked is fontos a kapcsolat fejlődése, hogy komolyan veszed a társkeresést magát. Nem hiszek abban, hogy érdemesebb, és értelmesebb dolog "lazán" venni az egészet, és inkább úgy tenni, mintha... 

Mert ha úgy teszel mintha..., akkor azt fogom gondolni rólad, hogy... Ha ugyanis fáj a fogunk, akkor elmegyünk a fogorvoshoz, nem pedig úgy teszünk, mintha elmennénk. 

Ha fáj az egyedüllét, a társtalanság, akkor foglalkozzunk érdemben és következetesen a társkereséssel, és ezen belül mindennel ami vele jár, ne csak úgy tegyünk mintha foglalkoznánk vele. Azért írtam le ezeket a gondolatokat, mert már nem kevés kapcsolatfelvételem laposodott el, és vált semmivé azért mert olyan "laza" volt a hozzáállás, na nem az én részemről... Remélem nem haragszol meg ezekért a gondolatokért, nem kioktatni akartalak, csak szeretem tisztán és érthetően megvilágítani a gondolataimat és nézeteimet mindenben. 

 

Szeretet morzsák...   

Amíg nincs társad, amíg egyedül vagy, addig érthető, és indokolt, hogy mindenféle pótcselekvésekbe menekülsz, és betáblázod az idődet mindenféle értelmes, vagy akár értelmetlen elfoglaltságokkal. 

Amikor azonban megváltozik a helyzet, tartozol valakihez, akkor már másként kellene gondolkodnod. Én például nem elégszem meg azzal, hogy a kevéske és szórványos maradék idődet, és maradék energiádat néha rám szánod. Nem tartok igényt a maradékokra. Nem kérek szeretet- morzsákat. Én sem csak morzsákkal kívánlak traktálni téged, ha úgy döntünk, hogy érdekeljük egymást. Ezt csak azért mondom el így mindjárt az elején, hogy elkerüljük a felesleges tévedéseket és félreértéseket. Ez az egész téma ugyan magától értetődő lenne, de sajnos mégsem az mindenki számára, jobb tisztázni mindent, mert szóból ért az ember. Én legalább is olyan fajta vagyok, és borzasztó nagyra tudom értékelni azt is, ha valaki azt is mondja, amit gondol, vagy amit érez, és szó szerint is vehetem azt, amit mond. 

Még valami a szeretet kapcsán: 

Nem győzöm soha hangoztatni, hogy véleményem szerint a nők rengeteget veszítettek az egyenjogúságukkal, sokkal többet, mint amit nyertek. A világ, a körülmények, a követelményszintek, az elvárások, az anyagi természetű igények, azok kielégítésének hajszolása, és még sorolhatnék dolgokat, olyan könyörtelen és rossz irányú változásokat hoztak, amiknek a hátrányait lépten-nyomon érzem. A világ ugyan egyre fejlődik technikailag, mégis paradox módon egyre rosszabbá, és egyre kevésbé lakhatóvá válik. Az érzelmi lepusztulás, hanyatlás nyilvánvaló. Számomra pedig nincs fontosabb a szeretetnél, és annak megnyilvánulásainál. Mindennek elsősorban a szeretetről kellene szólnia valamilyen formában, és éppen úgy kéne kialakítani, működtetni mindent, hogy erre is elegendő ideje és energiája legyen az embereknek, ne emésszen fel mindent a robot, a hajtás, a lelketlen törtetés. Az a legszomorúbb, hogy sokaknak ezt nem is a luxusért, hanem csak a megélhetésért, a teljesen átlagos, vagy akár az átlag alatti színvonalért is tennie kell, mert minden nagyon igazságtalanul van elosztva. Mindezek mellett és ellenére én a magam világát úgy szeretném alakítani, hogy a szeretet a legelső helyet kapja meg az életemben, az értékrendemben, adhassam, és kaphassam, számolatlanul, és főleg olyan megnyilvánulásaiban, amiknek nincsen anyagi vonzatuk, ne az jelentse elsősorban a szeretet jelenlétét, hogy sokat költünk valakire, vagy nem. Szeretni szegényebben is lehet, és nagyon gazdagon is lehet hiányt szenvedni ebben. A sodrás, ami sajnos igen erős, és könnyen ragad magával szinte bárkit ezen az anyagi, egzisztenciális törekvős, törtetős sztrádán, nagyon megnehezíti, hogy kikerülve a sodrásból, valódi értékekre figyelve, inkább szerényebben élve, de valóban megélve az életet, ki tudjuk magunkban és a környezetünkben alakítani a boldogság kicsi szigetét. Én ezt szeretném megpróbálni sokkal inkább, mint lépést tartani a divattal, a profitéhes diktátorok reklámjainak és nyomásának hatására, hogy mindig hajtsak valamiért, többért, újabbért, nagyobbért, vagy még kisebbért, kamerával, meg százötven csengődallammal, meg az ég tudja mivel. Nekem többet jelentenek az érzések, az érzésekkel kimondott szavak, és megtett gesztusok, simogatások, ölelések, csókok, kézen fogva sétálások, mint bármi, aminek ára, költsége van, de az árának, költségének megszerzése elrabolja azt az időt, energiát, amit szeretetben, nyugodt meghittségben együtt lehetne tölteni. Ezért kérlek, ne fukarkodj soha sem az ingyenes megnyilvánulásokban, én sem teszem ezt. Ha valami nincs, ami megvehető lenne esetleg, azt mindig ki lehet bírni valahogy, különösen, ha azért alapvető dolgokban nem szenvedünk hiányt. A szeretet hiányát azonban nem lehet elviselni, és éreztetni pedig a megnyilvánulásaiban lehet, persze nyilván csak akkor, ha van.   

 

Hitem és vallásom...     

Hit, és vallásosság: Ha ez nálad templomba, vagy vallási közösségbe járó embert jelent, akkor nem vagyok hívő/vallásos, mert nem járok sehová ilyen értelemben. Ha viszont azt jelenti, hogy van egy olyan belső tartásom, értékrendem, és erkölcsi normám, ami szerint élek, hogy azt bizonyára a papok is megfelelőnek ítélnék, akkor vallásos vagyok. Imádkozni sem szoktam, sem egyéb külsőségekben, szokásokban nem követek vallásos embereket. 

A hitnek, vallásosságnak különben is nagyon sok mellékzöngéje van, és eltévedései. Inkább azt mondom, a magam módján és mértékében hívőnek tekintem magam. Ez sokkal tisztább így egyértelműbb fogalom, (magatartás, életforma, stb.) mint a vallásosság. 

Ez egy külön nagy téma, erről lehet beszélgetni majd, és véleményeket ütköztetni (ha egyáltalán ütköznek...). 

még valami:

Én egy egyszerű földi halandó vagyok, úgy mint itt bárki más. (A pápák sem voltak többek annál, lám ők is meghalt mind.) Istennel, a Teremtővel, (vagy hívd ahogy akarod) való kapcsolatomat, viszonyomat, nem tartom szükségesnek hangsúlyozni, hangoztatni, fitogtatni, vagy értsd, ahogy akarod. Ami mindennapi, és természetes mint a levegővétel, a szívünk dobogása, arról nem beszélünk folyton, annyira megszoktuk, annyira természetes, és magától értetődő. 

Nem attól függ tehát valójában, és nem az minősíti igazán valakinek a hitét, és Istennel való kapcsolatát, hogy milyen kampányt" végez érte, körülötte. Látszatkeltésre való itt a földön, és a földi halandók körében nagyon sok minden, igazán élen járók ebben a politikusok, de elég sokan követik őket más körökből is. 

Én azonban az érdemi dolgok híve vagyok. Nekem is szükséges, és egyben elégséges is a magam módján való kapcsolatom Istennel, a földi életemhez földi halandóként azonban szintén egy földi halandó társat keresek magam mellé, nem egy bigottan vallásos imádkozó sáskát, ami megint csak teljesen természetes, tehát az élete fő értelme ne a hit, és annak gyakorlása legyen, mert azzal az idegeimre lehet menni. 

Ne is  tessék hát engem senkinek sem cikizni, kritizálni, se jó szándékkal megpróbálni megtéríteni, vagy ehhez hasonlókat tenni. Tárgytalan. Mindenki a saját háza előtt söpörjön.
 

3 másodperc eldönt mindent!    

Az alábbi megállapítás nem tőlem származik, de valóságtartalmáról már több alkalommal meggyőződtem, tehát IGAZ! 

Ha egy nő személyesen találkozik egy férfival, tudatalattijában 3 (!) másodperc alatt eldönti magában, hogy oda tudná-e adni magát (a testét) annak a férfinak, vagyis, hogy érez-e iránta szexuális vonzalmat. (Nem azonnali odaadásról van szó, hanem úgy egyáltalán, majd...) Ez a döntés teljes egészében meghatározza a kapcsolat további kimenetelét! Figyelem! Teljesen közömbös, hogy a találkozás előtt mennyi ideig folytattak már (akár tündérmesébe illő) levelezést, akár fénykép cserével, sőt telefonálgatással is kiegészítve, hogy emberileg milyen értékes valaki, stb. Ha a három másodperc eredménye negatív, minden addigi, a személyes találkozást megelőző esemény, áldozat, gesztus, törekvés, levelezés, stb. teljesen hiábavaló volt!!!! 

Ezért nem kívánok többé hosszas előkészítő levelezésbe bocsátkozni senkivel sem, hanem személyesen találkozni, lehetőleg minél hamarább, mielőtt bármiféle érzelmi kötődés, meg lelki fellegvár építés kialakulna. Nem fogom megkérdezni a negyedik másodpercben, hogy mit döntöttél, mert részben úgyis megmondod, ha nem szavakkal, akkor is, másrészt bunkóságra vallana, de ha őszinte vagy, akkor magad is megmondhatod minél előbb a döntésedet, csak megkönnyíted vele mindkettőnk helyzetét. Pozitív döntés esetén van értelme a további ismerkedésnek, ellenkező esetben semmi, de semmi értelme nincs! Ez a nagy alapigazság vonatkozik mindenkire, végzettségre, korra, nemre, szépségre való tekintet nélkül, ugyanis az átlagos, vagy akár jóval az átlag alatti külsejű nők legalább olyan rátartiak, mint a frissen választott szépségkirálynők(!) 

Ez a törvény olyan igaz, és alapvető, mint a gravitáció törvénye, tehát aki esetleg ellenvéleményét kívánja fejtegetni, az kéretik, hogy ne fárassza magát ezzel. 

 

Előnyök, vagy hátrányok?    

Amikor azt hiszed, hogy biztosan előnyös helyzetben vagy valamilyen szempontból, könnyen előfordulhat, hogy nagyot tévedsz. Különösen igaz ez, ha társkereső vagy, és főleg akkor, ha már nem is legfiatalabb, zsenge korosztályból. Nézzünk néhány példát arra, amikor az előnyök hátrányokká válnak: 

 

- Szép vagy: Első gondolatként ez csakis előnyt jelenthet. Mégsem olyan egyértelmű ez. Ha igazán szívdöglesztően szép vagy, akkor biztosan nagyon sok levelet kapsz, ami inkább hátrány, mert könnyen elbízod magad, könnyen elhibázod a választást, képtelen vagy JÓL választani. Folyton olyanokba botlasz, akik nem társat, csak orgazmust keresnek, és ehhez nekik nagyon szép nő kell. Mire rájössz a tévedésedre, áldozattá válsz, főleg ha ez többször is ismétlődik. Garmadával ismerek olyan feltűnően szép nőket, akik régóta, vagy többszörösen visszatérő társkeresők, minden szépségük ellenére, vagy talán inkább éppen ez miatt. 

- Mindened megvan már: Ki az a bolond, aki ennek nem örülne inkább, mint hogy szomorkodjon miatta? Mégis hátrány ez a társkeresőnek, mert sajnos a tulajdona rabjává válik. Nem mozdul, nem költözik, neki mindene megvan. Igaz, gyakran már-már a szobája falát kaparja vacogó magányában, de sebaj, legalább a saját tulajdona falát! Nagy boldogság ám ez! Ebből a szempontból egy hajléktalan sokkal jobb helyzetben van, ha éppen társkereső is egyben. 

- Van(nak) már gyerek(eid): Milyen nagyszerű! Az élet értelme a legtöbbek számára a saját gyerek. Azt mondják, hogy egy nő két dologért képes mindent megtenni, hogy legyen/ne legyen gyereke. Na, hát neked már van. Hurrá! Ahogy azonban egyre beljebb haladsz a társ-piac forgatagában, egy re inkább és többször tapasztalod, és tudod, hogy a "társ-piaci értékedet" nem növeli(k) a gyerek(ek), hanem éppen ellenkezőleg. Ritka kivétel lehet, de elhanyagolhatóan kevés. Pont ugyanúgy van ez, mint a munkaerő piaci értéked tekintetében. 

- Jó állásod van: Na, ez aztán igazi kincs manapság! Annak, aki minden tekintetben révbe ért már, de aki társkereső, annak igazi hátrány. Mert ez is röghöz köt. Annyira leszűkíti földrajzilag a vadászterületedet, mint az előbb említett, mindened megvan című bekezdésben írt okok. Ugyanis nem vagy hajlandó költözni, még elvben sem. A karriered, egzisztenciád megfojtja a boldogságod, még annak lehetőségét is. 

- Magasan képzett vagy: Életed nagy célja volt, hogy diplomát szerezz. Van, tehát az elit közé tartozol. Értelmiségi vagy! Tessék már mondani, akkor mégis miért van, hogy éppen a diplomásoknak oly sablonos, semmitmondó,, közhelyes, olykor primitív a bemutatkozásuk, hirdetésük?! Rengeteg reglapot, hirdetést láttam már, tehát tapasztalatból mondom. Ha diplomás vagy, elég könnyen eshetsz abba a TIPIKUS hibába, ami rengeteg diplomásra jellemző, hogy két csoportra osztják az embereket, diplomásokra, és hülyékre. Naná, hogy hülyével nem kezdenek! A többi diplomásban meg sokszor csalódnak, mert folyton rá kell döbbeni arra, amit én kis hülye már régóta tudok: A diplomával nem osztanak észt, a diplomát nem ésszel osztják! Tessék hát nyugodtan DIPLOMÁS társat keresni! A végzettség, tudás, akár milyen nagy is legyen, mégis mindig erősen korlátok közé szorított. Aki erre büszke, ezzel van nagyra, az olyan, mint a rab, aki cellájának nagyságával kérkedik! 

A felsorolt ELŐNYÖK az élet egyéb területein valóban előnynek számíthatnak, a társ-piacon azonban paradox módon direkt hátrányokat okoznak. Minél több előnnyel rendelkezel a felsoroltak közül, annál halmozottabban érezheted magad hátrányos helyzetűnek a társkereséskor. Ha netán minden fenti előny birtokában vagy egyszerre, akkor szinte esélytelen vagy arra, hogy jó, megfelelő társat találj! Mondom TÁRSAT, nem pedig szexpartnert, vagy ilyesmit. Azt találhatsz könnyen tucat számra. Egyetlen megoldás lehet, ha alaposan átértékeled a társkeresési szempontjaidat, és nagyon-nagyon sokat engedsz az elvárásaidból. 

 

Főzőcske...    

Meglehetősen sok hirdetést, reglapot, stb.-t olvastam már el eddig. Fel nem tudom fogni ép ésszel, hogy a nők túlnyomó többsége miért hallgat olyan mélységesen a főzéshez való viszonyáról, mint a bankszámlákról szokás hallgatni. Egy férfiember számára ez lényeges kérdés, még akkor is, ha nem azt a bizonyos "az az enyém, amit megeszek" elvet vallja. Mi értelme van annak, hogy csak arról ír valaki egy hirdetésben, reglapon, ami az idejének jó esetben is csak néhány százalékát teszi ki, és ritkábban foglalkozik vele? Ez is megemlíthető, de nem csak ez, és semmi más. Ellenkező esetben, ha valaki csak az ilyen passziók, kedvtelések említésére szorítkozó hirdetést, bemutatkozást ír, könnyen keltheti azt az érzést az emberben, hogy "üzenet" értéke van az egésznek. Az üzenet pedig valami olyasmi, hogy "vigyázz, nem vagyok egy olcsó kis Maca, ha rám pályázol, sokat kell ám majd költened"... Ez viszont nem valami reménykeltő üzenet, legalább is a számomra. 

Kérdeztem már mástól is, hogy szeret-e főzni, mert ez engem jobban érdekel, mint az, hogy mik a passziói. Ha meg akarom tudni, meg kell kérdezni, ha már egyszer nem volt leírva. Kaptam már erre olyan választ is, hogy "ha házvezetőnőt keresel, nem jó helyen jársz"... Érdekes egy hozzáállás. Csak a házvezetőnő főzhet manapság?! Gondolom, aki ilyet tud válaszolni, az valami brazil szappanoperákon felnőtt nő lehet, és úgy szeretne élni, mint azok főszereplői, akiknek csak az a dolguk, hogy létezzenek, és szépek legyenek... 

Esetleg ha ennyire általánosan nem szokás ma már, hogy egy társkapcsolatban a nő főz, és ezt házvezetőnő szokta tenni, akkor sok-sok olyan hirdetést, reglapot is látnom kellene, amin azt olvashatom, hogy az illető házvezetőnő, mert a sok magyar úrinő mellett legalább annyi házvezetőnőnek is lenni kell a női populációban, ha már ennyire alantas dolognak tekintik sokan a főzést, hogy hallani sem akarnak róla... Házvezetőnők hirdetéseit, reglapjait viszont egyáltalán nem látom... Akkor pedig itt valami hibádzik! Akkor itt a nők nagy része nem úrinő, csak úrhatnám nő... Szerepzavarban szenvedő nőknek tartom azokat, akik hallani sem akarnak arról, hogy főzzenek a társuknak, párjuknak, családjuknak. Ez még mindig elsősorban női szerep ám egy családon belül. Jó, és kívánatos, hogy ehhez a feladathoz, kellően pozitív hozzáállása legyen a nőknek, mert különben nagyon keserves jövőt tudok jósolni annak a kapcsolatnak. Nagyon ritka kivétel az olyan férfi, aki ezt a feladatot rendszeresen átveszi, meg az is, aki olyan jól keres, hogy rendszeresen étteremben eteti a családját.Tévedés ne esék, magam is szoktam és tudok főzni, tehát nem irtózom tőle, sőt! Csak ezt is el akartam mondani többek között, amit erről gondolok. Nos, csak ennyit szántam egy kis gondolatébresztőnek...     

 

Lottó ötös találat!    

Lett egy hármas találatom a lottón. Kis híján tizennyolcezer Ft ütötte a markomat. Talált pénz, csak örülni lehet az ilyennek. Az életemben azonban nem hoz jelentős fordulatot, még csak kicsit sem. Említést érdemel, többet nem nagyon. 

Ezzel egyidejűleg most úgy látom, nagyon sok a hasonlatosság a lottózás, és a társkeresés között. Ami a lottózásban a számok megjátszása, az itt a kapcsolatfelvételek megtétele. Legtöbbször semmi eredmény, mint a lottóban. Nincs találat, nincsen válasz, vagy ha van is, nem lesz belőle semmi, max. egyszeri-kétszeri levélváltás, de az is inkább az elutasításról szól. Ha van a lottón egyetlen találatod, semmire nem mész vele, semmit nem fizet. Lehet, hogy még másik hármat, sőt négyet is közvetlenül melléhúztál, de tökmindegy, mennyire húztad mellé, nem passzol a szám. Ennek itt megfelel az, ha megfelelsz egyetlen elvárásának, pl azonos város, vagy azonos végzettség, de több elvárásnak azonban nem felelsz meg. Nem fogod őt érdekelni, finoman, vagy kurtán elutasít, vagy nem válaszol. 

Kettes találattal már nyerhetsz egy kis aprópénzt. Ezzel úgy nem nagyon van mit dicsekedni, inkább csak poénnak jó, semmi érdemit nem nagyon kapsz érte. A társkeresésben ez úgy fest, hogy egynél több elvárásnak is megfelelsz, de most éppen foglalt, vagy nagyon időzavaros, nem lesz belőle kapcsolat mégsem, csak úgy megcsap a szele annak, hogy most ebből tudott volna valami lenni, csak éppen most nem volt jó a csillagok együttállása, vagy valami hasonló. Bánt, hogy így van, de nem is élted bele magad, ezért túl tudod tenni magadat könnyen, vagy nehezebben, ez rajtad múlik. 

Amikor hármasod van a lottón, akkor már azért csettintesz egyet. Ez is már igen ritka szerencse, egyesed, dögivel van már addig, meg néhány kettesed is, amíg egy hármas beüthet. Az életedben azonban mint fentebb mondtam, ez nem hoz jelentős változást. Vehetsz érte valamit, ami már azért megborzongat, meggyönyörködtet, vagy ha annak örülsz, hogy másnak örömet szerzel, akkor hát annak adod, vagy annak veszel valamit, akit meg akarsz lepni, és tényleg örülsz az ő örömének... 

Itt a társkeresésben ez az az eset, amikor valakivel valóban megismerkedsz, személyesen is találkoztok, mert a levelezés, fényképcsere, telefonálgatások el vezetnek odáig, hogy személyesen is látni, hallani szeretnétek egymást, és vannak igen biztató remények, hogy itt, és most fog véget érni a társkeresés, mert HÚ, meg HŰ!!! A találkozás azonban nem sikerül olyan jóra, ahogyan reméltétek. Pl. semmi baja veled a jelöltnek, csak éppen nem tud beléd szerelmes lenni. Nem érzi úgy már az első találkozáskor, hogy nem tud nélküled élni, nincs ,,szikra". Ismerős a szituáció? ,,Legyünk csak barátok" és hasonló sovány megoldások merülnek fel ilyenkor. Maradsz tehát társkereső, mint ahogy a hármas találatnál is maradsz melós, ha az vagy, vagy alkalmazott, vagy (kényszer)vállalkozó, vagy bármi, ami éppen vagy. 

A négyes találat már milliókat is bőven hozhat, az esélye nagyon de nagyon kicsi, legtöbben ennyit soha életükben nem nyernek, míg hármasuk is volt már esetleg több is, de egyes, és kettes az sokszor volt már. A négyes találat fordulatot hozhat az életedbe, nem vagy egyértelműen gazdag ember, de szerencsés vagy, az kétségtelen. Valami nagyon komoly és jelentős dolgot megvehetsz ebből a pénzből, vagy komoly tartalékod lehet belőle, ha egyébként már vannak javaid, amiket már birtokolsz, és éppen most nem költenéd el a nyereményedet. 

Mi felehet meg ennek a találatnak a társpiacon? Egy kölcsönösen jól elindult személyes megismerkedés, amiből kölcsönösen szerelem lesz, akár hatalmas sodrású, akár huzamosabb ideig is eltartó, de azért inkább csak legfeljebb néhány hónapos, vagy még rövidebb. A lényeg, hogy időközben ellehetetlenül valamiért, és nem végződik együtt élős kapcsolatban sem, csak olyan széptevés volt az egész, na nem kaland, annál több, nagyobb igénnyel indult, de mondom, ellehetetlenült mégis valamiért, és x idő múlva újra csak társkereső leszel, vagy már lettél is, de gazdagabb vagy egy hatalmas élménnyel, és azzal vígasztalod magad, hogy ,,ne sírj, hogy vége lett, örülj, hogy megtörtént"... 

Ötös találatra annyi esélyed van a lottón, mint arra, hogy itt megtaláljátok egymást a nagy Ő-vel, akivel majd végigélitek boldogan a hátralévő éveiteket, lubickolva a boldogságban, és kitartotok tényleg egymás oldalán, nem váltok el, nem csaljátok egymást valakivel már pár év múlva, és eszetekbe se jutna mást keresni, hiszen egymásnak vagytok teremtve. Vannak ilyenek, hiszen néha ötös is van a lottón, nyer is észbontó összegeket, de addig mennyi egyes kettes... van? Rengeteg, és még négyes is csak elég kevés ahhoz képest.... 

Ilyen hát a társkeresés éppen, mint a lottózás. Négyesem is volt már, no nem a lottón, hanem itt, de ötösöm vajon lesz-e valaha? A lottón csak egyetlen szelvénnyel játszom, és azt is csak néha, itt azonban sokkal rendszeresebben és több szelvénnyel játszom, de olyan ez mint a lottóban, ha pl. száz szelvénnyel játszol, akkor is csak alig nagyobb az esélyed, véletlenül sem százszoros. Legfeljebb lehet huszonöt egyesem, meg kilenc kettesem, esetleg egy hármasom, ha száz szelvénnyel játszom (száz nőt megszólítok)... A megfelelői fentebb olvashatók... 

 

Társkeresők és társkerülők    

Azt hiszem sikerült megtalálni a legtalálóbb fogalmat, elnevezést azokra, akik sajnos tömegesen kerültek már kapcsolatba velem, társkeresővel. Nos ők a társkerülők. Ugyan társtalanok ők, és társkeresőnek látszanak, de mégsem azok , hiszen szerintem annyira félnek a változástól, hogy csak nézelődnek, szórakozgatnak, unalmukat űzik a társkereső helyeken, fórumokon. Meglehet, van bennük több-kevesebb szeretet iránti vágy, illetve szeretni vágyás is, de ezt mindig mégis csak felülmúlja a változástól való félelem, és vagy bele sem merülnek komolyabb, elmélyültebb ismerkedésbe, vagy ha érezhetően komolyra fordul(na), kimenekülnek belőle valami módon. Sajnálatos dolog ez nagyon, de nagyon is létező jelenség, többször megtapasztaltam már. Nem azért említem meg, mert ettől bármit várhatok, vagy remélhetek, csupán annyi legalább jó lenne, ha mindenki tartana egy kis önvizsgálatot, önértékelést, hogy vajon nem tartozik-e a társkerülők táborába... 

Tekintsd a társkeresést, és a társad megtalálását az életed legfontosabb, és legsürgősebben megoldandó problémájának! Semmi, de semmi nem tehet boldogabbá, mint egy tegnap még idegen, ismeretlen valaki irántad fellobbanó, és tartósan megmaradó őszinte szerelme, rajongása, ragaszkodása, bőrének, hangjának, nézésének, simogatásának, ölelésének mindent felülmúló varázsa, biztonsága! Amíg ebben az élményben és biztonságban nem tudsz megfürödni naponta, addig semmid sincs, amitől valóban boldog lehetsz, ezek nélkül az életed értelmetlenül rohan el, még akkor is, ha egyébként a bankszámlád irigylésre méltó, akkor is szegényebb vagy a templom egerénél!

 

Az én városom...    

Az én városom egy elég hosszú nevű település Bács-Kiskun megyében, a neve mássalhangzóval kezdődik, és magánhangzóra végződik, és nem az a város, ami a ,,LEG"-ek városa közé sorolhatóvá tehetné. De lehet benne élni, mert így, vagy úgy kb. negyvenezer embernek ez sikerül. Elég sok hasonló, „közepes" város van még kicsi hazánkban, valahogy úgy, mint ahogyan az emberek nagy többsége is csak olyan átlagos, közepes, nem pedig valami extra kiválóság. Nyugodtan, viszonylag normálisan, extra igények nélkül élni itt is lehet. Időnként fellépő különleges igényeid kielégítése céljából ez a város is elhagyható, nincsen bekerítve és bezárva. 

Életünk, éveink, ... napjaink nagy többsége azonban nem a nagy felhajtásról szól, hanem a prózai hétköznapokról, ami olyan ,,kiemelt" városokban sem más mint itt, legfeljebb a mű-hiszti, és a sokféle lelki és szellemi, fizikai környezetszennyezés (ami azokban jóval bőségesebb) teszi nyugodtabb, normális hétköznapokra alkalmatlanabbá azokat a városokat.. Kinek mi tetszik, mindenki maga tudja, és dönti el. 

Ha valakivel komolyabb ismerkedésbe bonyolódom, majd elmondom, hogy, nekem mik azok az adottságaim, körülményeim, amik miatt (a fentieken kívül) úgy néz ki, hogy még egyelőre ragaszkodnom kell ehhez a helyhez. Akik nem kerülnek velem közelebbi kapcsolatba, azoknak felesleges tudniuk ezt, azért nem írom ide, csak utalok arra, hogy van okom olyan nőt keresni, aki tud, mer, akar, képes esetleg ide költözni, és nem tekinti ezt a lépést valamiféle önkéntes száműzetésnek a világ végére. Természetesen tudom, hogy ehhez nagy bátorság is kell, és még sok egyéb másnak kell kialakulnia, passzolnia, stb. Igen, ez az igazság, de jobb az igazsággal szembenézni, nem pedig elhallgatni, vagy ködösíteni.

 

Úgyis a személyes találkozás..    

Úgyis a személyes találkozás dönt el mindent! Ez igaz... De az már nem igaz egyáltalán, hogy ezzel a felkiáltással és indokkal érdemes tévútra menni. 

A tévút pedig az, hogy a legtöbben ezzel a felkiáltással és indokkal nem írnak szinte semmit sem társkereső reglapjukra, sem bemutatkozó levélbe, vagy hirdetésbe. Mert hogy a papír mindent elbírna, a valóság meg lehet, hogy egészen más... 

A probléma lényege csupán annyi, hogy bizony a személyes találkozásig (ami úgyis mindent eldönt), el is kéne ám jutni. De mi alapján? A nullinformáció alapján? Az nem segít odáig. 

A személyes találkozásnak akkor van esélye, ha valami minimálisan szükséges és elégséges mértékű bemutatkozás megtörténik, ami alapján igény, és vágy keletkezik a személyes találkozásra is. Különösen igaz ez, ha valakik nem azonos városban, faluban élnek egyébként, hanem a találkozás érdekében kicsit jobban ki is kell mozdulni legalább az egyiküknek. 

Nálam tehát nem jön be ez a szlogen, hogy nem írok semmit, úgyis a személyes találkozás... Akkor nem lesz személyes találkozás. Már azelőtt kíváncsi vagyok ugyanis valakinek alapvetően a gondolataira, értékrendjére, fotójára, elképzeléseire, terveire, alapvető szinten, és ő is legyen kíváncsi az enyéimre, mert nem egy babkonzervet vesz le a polcról a többi száz egyforma közül, hanem egyedi, egyéni, egyszeri, és megismételhetetlen valakit választ, és választok ki én is a személyében ahhoz, hogy ismerkedjünk. A személyes találkozások pedig első alkalommal sokféleképpen sikerülhetnek, de szinte biztos, hogy nem olyannak sikerül ott is lenni, mint amilyen az ember általában, hiszen izgul, feszélyezett, és az egész egy olyan alkalom, ami sokféleképpen alakulhat, és rajtunk kívülálló okok, körülmények is alakíthatják akár kedvezőtlenül is. Jobb hát a személyes találkozóra nem zsákbamacskáért elmenni. Attól még eldönthet mindent, legfeljebb a dőlés iránya már indulás előtt sejthető, és a találkozás inkább csak megerősíti a kialakult véleményt, szimpátiát. 

 

Gyáva nyuszi sirató...  

Meglepően nagy arányban voltak, vannak a társkereső (társkeresőnek látszó, társkerülő) nők között azok a gyáva nyuszik, akik ,,nagyon megszólítva érzik magukat" egy-egy hirdetésem által, azonban mégis fejvesztve elmenekülnek, amikor az ismerkedési folyamat túljut a ,,limonádé" jelzővel jellemezhető szakaszon, és részemről az érdeklődés, a vonzalom, a jobban megismerni akarás komolyabbra, konkrétabbra fordul. Különféle mű-kifogásokkal, vagy „filmszakadás" jellegű elnémulással táncolnak vissza, megrémülve attól, hogy megváltozhat valami az életükben. 

Talán el kellene előre dönteni azt, hogy valóban szeretnének-e társat keresni, találni, miféle céljuk van, ha van egyáltalán... Lassan ott tartok, hogy ha valaki felveszi velem a kapcsolatot, már alig tudok (merek) válaszolni, pláne kérdezni, mert valószínűnek tartom, hogy egy újabb gyáva nyuszi került megint az utamba.... Keresem hát azokat a BÁTOR, valóban társat keresni és találni kívánó nőket, akik már akarnak, tudnak, és képesek változtatni az életükön! 

 

Társközvetítés (?)  
 
Társközvetítést elvileg bárki végezhet, gyakorlatilag nem igazán csinálja senki. Azok sem, akik ebből élnek. A társközvetítő irodák csak annak nevezik magukat, de nem csinálnak semmi érdemi erőfeszítést, hogy kiszolgálják az ügyfelet. Létrehoznak egy adatbázist, amiben lehet válogatni. Ehhez nem kell sok ész és tehetség. Önkiszolgáló bolt jellege van. Minden kapható, semmihez sem értenek, valahogy úgy, mint a nagy áruházláncokban. Ugyanúgy vehetsz meg egy bonyolult digitális fényképezőgépet, mint egy zacskó kekszet. Beteszed a kosaradba, és kifizeted. Vagy beválik, vagy nem... Nem szolgálnak ki, csak beengednek, megengedik, hogy válogass, vásárolj. Ha nem veszel semmit, legalább kimehetsz úgy, hogy nem fizetsz semmit, hiszen nem viszel magaddal semmit. A társközvetítő irodákban még ezt sem teheted meg. Addig át sem nézheted az adatbázist, amíg nem fizettél be ennyi-annyi ezret. Ha befizetsz, akkor már nézelődhetsz, de fogalmad sincs, mennyi ott a valódi társkereső, és mennyi az, ami csak „’vevőcsalogató" beépített ember, hogy megkapjad ugyan a telefonszámát, de ha felhívod azonnal meg is tudhasd, hogy már nem is aktuális a társkeresése. Azt viszont ezek után nem mondhatod, hogy nem is adtak semmit... pedig szinte ugyanaz az eredmény.. Nagyon sok embert nagyon csúnyán megvezetnek ilyen helyeken, ritka mint a fehér holló, aki így társat is talál. Egy biztos csak, a kiadás.
Én nem megyek már ilyen helyekre, néhány tapasztalat elég volt... Ellenben fölajánlom bárkinek, aki ezen soraimat olvassa, hogy legyen bármiféle rendű-rangú ember, vállalkozás, szervezet, stb. ha eredményesen (!) segít nekem abban, hogy megtaláljam a hozzám illő társat, nagyon magas összeget vagyok hajlandó adni érte. Sokkal többet, mint amiket az úgynevezett társközvetítő irodák el szoktak kérni előre a semmiért, amit aztán nyújtanak cserébe.
Akit érdekelnek a részletek, az ,,eredményes" szó fogalma ebben az esetben, az bátran lépjen velem kapcsolatba, itt nem tartom értelmét minden részlet megírásának, de személyesen nagyon szívesen megteszem. Soha nem lehet tudni, hol, ki ismer olyan nőt, aki rám vár, és én rá várok... De a segítséged nélkül nem tudunk összetalálkozni. Segíts hát a véletlennek!
   

Kétségbeesetten...  

 
Valaki olyan észrevételt tett felém, hogy szerinte kétségbeesetten keresek társat... A fenét vagyok én kétségbeesve! Egyáltalán nem igaz ez így. Én inkább módszeresen és következetesen keresek társat. A kettő lehet, hogy hasonlít, de nem ugyanaz. Talán sokaknak fogalma sincs róla, hogy én mennyire nem ragaszkodom-kapaszkodom senkihez, aki noha tetszene és megfelelne nekem, de nem vagyok az esete, vagy éppen bármi más ok miatt nem tudom érdekelni. Aki meg engemet nem tud érdekelni, illetve komoly kizáró körülmény van minden szimpátia és tetszés dacára, annak is megmondom kertelés nélkül a gondomat.
Nem vagyok tehát kétségbeesve. Igaz, nem vagyok túl jól sem, és elégedett meg boldog sem maradéktalanul, hiszen egyedül az ember nem lehet az teljesen. Ugyanakkor megnyugtató a számomra, hogy én rendszeresen teszek is annak érdekében valamit, hogy változzon a helyzet. Rajtam tehát nem múlott, és nem múlik. Kétségbeesésre tehát semmi okom nincs.
Arról sem én tehetek, hogy olyan súlyos és általános lelki és szellemi környezetszennyezés (is) lezajlott már nálunk az évek során, amiknek a következményei szinte ellehetetlenítik az igényes és eredményes társkeresést. Nagyfokú vakság kell ahhoz, hogy ezt ne lássa valaki.
Korábbi bejegyzéseim némelyike ezeket is bővebben kifejti, és világosabbá teszi. Nem ismétlem hát magam, csak szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nem vagyok kétségbeesetten társat kereső... Kétségbeesni (idegeskedni) ugyanis két dolog miatt nem szabad: amin tudok változtatni, és amin nem tudok változtatni...


A vadászat vagy a zsákmány?  
 
Az alábbiakban bemásolok egy nekem írt levélrészletet. (névtelenül) Fölöttébb érdekes, és elgondolkodtató. Utána majd megírom hozzá a saját véleményemet is.

"Köszönöm, hogy bemutattad irásaidat. Nagyszerű dolog ez a naplószerű elmélkedés. Például, tökéletesen megfelel egy tolakodó nő lerázására. Legszivesebben melegebb éghajlatra küldenéd, de mivel te egy jól nevelt férfi vagy, elküldöd olvasni az írásaidat. Addig is elfoglalja magát és nem zaklat leveleivel.:)
De remélem, a potenciális jelöltjeidet, nem ide írányitod!
Ha én meg akarnék veled ismerkedni, nem örülnék, ha egyszerre, ennyi információ zudulna reám. Ez így nem jó! Azt szeretem, ha szépen, fokozatosan bontakozik ki a teljes kép a kiválasztottról.
De ezen az oldalon, soraidat olvasva és a sorok közötti gondolatokat megértve már nem akarnék tőled semmit. Hiszen olyan vagy mint egy nyitott könyv. És mit tesz az ember a nyitott könyvvel? Elolvassa azt az oldalt, hol nyitva van, majd felteszi polcra és csak néha veszi elő leporolni.
Tudom teljes képet szeretnél nyújtani magadról.
De, bontottál már ki csomagot, melynek nem ismerted tartalmát? igaz milyen csodálatos érzés, mikor bontogatod a papírt?De te ezzel a hatalmas információ áradattal megfosztod a nőt a megismerés, a felfedezés apró örömeitől.
Jártál már olyan tájon, hol előtte még soha? Milyen érzés volt rátalálni a természet apró csodáira? Vagy ne is ilyen példát soroljak! Te milyen nőket szeretel? Tetszenek azok a nők akik mindenüket kirakják a világnak?Biztos vagyok benne, hogy nem. Pedig írásaidat végig olvasva én is itt látlak téged meztelenül, mert már mindent levettél magadról. Már nem érzem a megismerés utáni vágyat. Igaz már az első bemutatkozásod után tudtam:egy tökéletes gyöngyszemet találtam! Vagy ahogy te fogalmaztál: egy kihalófélben lévő férfit.
Nos. Te nem jobban szereted azokat a hölgyeket, akik csak kicsit mutatnak magukból és a többit a gondolatodra bízzák!? Nem csodálatos egy ilyen hölgyet kibontani, felfedezni, szépen, lassan megismerni testének apró csodáit! És csak te láthatod, csak neked mutatja meg a gyönyör mámorító pillanataiban! Nem ez az igazi?
De te mindent, ha egyszerre kiadsz magadról teljesen megfosztod a nőt minden apró részlettől. Mert valahol mi is szeretünk vadászni, hódítani. Micsoda boldogság a nagy fenevadad, a FÉRFIT rabul ejteni!!"

Kedves Mindenki, aki a fentiek szerint gondolkodik!

Ugye nem baj, ha nem értek egyet a fentebb írtakkal?
A felfedezés, megismerés fokozatosságára vágyókat ki kötelezi arra, hogy egyetlen levegővétellel elolvassanak minden írásomat, ami itt szerepel? Elolvashatja bárki akár úgy is, hogy naponta csak egyet olvas el, vagy még ritkábban lép tovább. Miután a lényeg, és a cél mégis csak a megismerés, méghozzá a minél teljesebb megismerés annak érdekében, hogy az ember fia/lánya el tudja dönteni magában, hogy ilyen valakit keres, vagy nem ilyent, a minél teljesebb, és minél gyorsabb megismerés lehetőségét az én véleményem szerint csak üdvözölni lehet, örülve annak, nem pedig elutasítani és megfanyalogni.
Ha valakit teljesen megismersz, akkor már miért nem érdekel tovább? Neked a társkeresés a célod, nem a társtalálás? Fogalmazhatnék úgy is, hogy a vadászat a fontos, nem a zsákmány?
Akkor bármekkora vadat ejtesz el, ott hagyod az erdőben a dögevőknek.
Én nagyon örülök, ha valaki úgy érzi, hogy ha már ennyire megismert, (ilyen meztelenül, kitárulkozva állok előtte), akkor már nem is érdeklem tovább. Hiszen ezzel rengeteg csalódást takarítok meg magamnak! Mert már az elején tudom, hogy neki nem is a zsákmány a fontos, hanem a vadászat. Mivel lenne nekem jobb, ha pl. valaki hónapok, évek alatt tudna meg ennyi mindent rólam, és hónapok, évek múlva jelentené ki, hogy tovább már nem is érdeklem? Akkor megint kezdhetnék újra társat keresni. Egy újabb vadászt, akit nem is a zsákmány érdekel, hanem maga a vadászat. Pedig az egyik inkább cél, a másik inkább eszköz. Csak sokan nem tudnak különbséget tenni. Nem csak a társkeresés területén van ez így természetesen, ugyanez a helyzet pl. a munkamániásokkal is, és még sorolhatnám.
Nem baj tehát egyáltalán, ha valakit ZAVAR a részletes bemutatkozó anyagom. Ne olvassa el! Keressen olyat, aki tud, akar hónapokig, évekig kicsomagolósdit játszani, hogy a végén megtudhassa majd, hogy bácsi kérem én nem is ilyen lovat akartam. Akit zavar, az szaladjon el, és lehetőleg meg se álljon legalább Moszkváig! Éppen ezért nem csak annak mutatom be ezt a blogot, akit le akarok rázni, hanem bárkinek, akit érdekelhetek. Legfeljebb a végére rájöhet, hogy nem is érdeklem már, hiszen már mindent tud rólam. Egyébként tud ám a jó fenét! Fogalma sincs, mennyi mindent nem tud még rólam! Legfeljebb az értékrendemet, és néhány alapvető gondolatomat, meglátásomat, véleményemet ismeri meg mihez tartás végett.
De akit már ez is zavar, az tényleg nem is nekem van kitalálva, és hála legyen az égnek, hogy már az elején elmenekül a közelemből is! Úgyis elzavarnám én magam is rövid időn belül, mert gyorsan rájönnék egyébként is, hogy nem társkereső, csak társkerülő akadt az utamba.
Nem is kívánok többet hozzáfűzni. Nagyon tanulságos eset volt, jó hogy ezt is tisztáztuk.
   

175 cm alatt és fölött...  
 
Elég sok (néhány ezer) nő adatlapját láttam már a korábbi és részben a mostani újabb társkeresésem során. Tudnék mesélni...
Most azonban azt ragadom csak ki, ami leginkább bántja a szememet. Feltűnően gyakori, sőt szinte jellemző a partnerre vonatkozó elvárások elképzelések között a minimum 175 cm magasság. Nem 173, vagy 177, vagy bármi más szám, hanem pontosan és nagyon határozottan 175 cm. Az ezalatt lévőknek kuss van. Az már teljesen változó egyébként, hogy a minimum 175 centit megkövetelő nőnemű saját maga mekkora termetű, és elég széles határok között szóródik, tulajdonképpen 170 alatt bármekkora lehet, sőt gyakran jóval alatta van. És innentől kezdődik az, hogy én nem éretem sehogyan, pedig erőltetem ám az agyamat nagyon. Nem vagyok képes felfogni, hogy egy százötvenpárcentis Hüvelyk Manyi mért köti ki ugyanazt a 175 centis elvárást, mint a 170 centis nagyobbacska. Ki és hol találta ki, és főleg hogyan verte bele a női fejekbe, hogy a férfi az csak 175 cm fölött kezdődhet? Minden más szempont másodlagos, harmadlagos, és sokadlagos, a minimum 175 centi alatt semmi sem számít igazán. Mit mondjak?! Azt hiszem gratulálnom kellene annak a szellemi környezetszennyezőnek, akinek ez a minimumszint beállítás ilyen jól sikerült. Majd meg lehet nézni az eredményét belátható időn belül. Mert hogy az egyre magasabb szülőpárok egyre magasabb utódai, és azok még magasabb utódai, és így tovább, olyan baromi állapotokat hoznak majd be, aminek a következményét még csak sejteni sem lehet. Kíváncsi lennék, száz év múlva mekkora lesz az átlagos testmagasság, de gyanítom, hogy 180 fölött lesz a nőké, és majd keresik a minimum két méteres pasikat, ha még akkor is ilyen ostoba szempontjaik lesznek mindig, mint most, hogy a férfi az legyen legalább 15-20 centivel magasabb mint a nő, mert abban van valami fantasztikus érzés, vagy az öreg Isten tudja, hogy mi van benne, de gyanítom, hogy még ő sem tudná megmondani.
Ez tehát a mai nők egyik jellemző komplexusa, az égimeszelő komplexus. Van még néhány további is, azokra most nem térnék ki. 

 

Nőies nő, férfias férfi...  

Mivel én a nőies nőket kedvelem, a nők meg a férfias férfiakat keresik, érdemes vázolni, kinek mit jelentenek ezek a fogalmak. Én a magam részéről megpróbálom szavakba foglalni, a nők részéről pedig hasonlóan elvárnám, hogy ne csak a szót hangoztassák, hanem azt is közöljék, mit értenek alatta. 

Mit értek én a nőiesség alatt? 

Ez egy elég összetett dolog, ami apróságokból áll össze. 

Egy nőies nőnek mindenek előtt kellemes a modora, a stílusa, a hanghordozása, semmiképpen nem beszél közönséges stílusban, mellőzi a trágár szavak használatát, belső béke, harmónia van a lelkében, és ezt kifelé is sugározza. Kellemes, simogató, vagy szépencsengő hangja van, nem férfias, reszelős hangú. A mozgása könnyed, lágy, és harmonikus, gesztusai mértéktartóak, és nőre utalnak. Öltözéke csinos, harmonikus, a szoknya gyakoribb viselete, mint a nadrág. Sminkje szolíd, mértéktartó, kellemes, de nem harsány illat lengi körül. Némi ékszert is hord, szintén mértékkel, és ízlésesen megválogatva, mit vesz magára. Lehetőleg karcsú, vagy csak enyhén telt, de ha nem az, akkor is igyekszik annak látszani. Szivesen foglalkozik a női dolgokkal, feladatokkal, simulékony, kedves, békességre, harmóniára törekvő. 

Azok a nők akik súlyemelők, focirajongók, boxolnak, stb, szerintem férfiak, csak megtévesztő csomagolásban. Ki nem állhatom, ha egy nő tar kopaszra levágatja a haját, holdjáró cipőt hord,(szerencsére kiment a divatból), szakadtan, lomposan öltözködik, pláne ha ápolatlan, ha nem tisztálkodik, dohányzik. A tetoválást is úúúúútálom, különösen a nagymértékben ilyennel borított test esetében. Az ember teste nem szőnyeg, hogy annak mintázattal kéne rendelkezni.

Ja, és még valami fontos: ne akarjon ő lenni a karmester a családban, párkapcsolatban. legfeljebb akkor, ha valami mimóza lélek a párja, aki könnyen irányítható, és igényli is ezt, mert maga képtelen is lenne rá. 

 

Te vagy a férfi ! (valóban?)    

Te vagy a férfi! - szokták mondani a nők, leginkább olyankor, amikor valamit szeretnének elérni (kieszközölni) tőlem, küldjek fotót magamról, írjak bővebb bemutatkozást először én, stb. 

Ebben a tekintetben nincs is kétségem, jól tudom, hogy én vagyok a férfi. Legalább is abban az értelemben biztosan, ami a „külső nemi jelleg" alapján megkülönböztet a nőktől. Szerencsés esetben a többi értelemben is én vagyok (lehetek) a férfi, ami ha így van, jó érzéssel tölt el. De vajon meddig, és mi lehet az a többi értelem? Izgalmas kérdések ugye? Nagyon érdemes ezeken elgondolkodni, és tisztázni dolgokat. 

Ha egy nő úgy áll hozzá a kapcsolatunkhoz kezdettől fogva, hogy én vagyok a férfi, akkor elég sok dolgot el kell döntenie önmagában hosszú távra is, persze csak akkor, ha nem látszatkeltésnek szánta nekem ezt a férfi szerepet. Én ugyanis még az a fajta felfogású, értékrendű (nevezd ahogy akarod) manus vagyok, aki egy párkapcsolatnak nem csak a kezdetén szeretné férfinek érezni magát, hanem a továbbiakban is. Szeretném, ha meg is hagyná nekem ezt a szerepet az, aki az elején megelőlegezte nekem. Mire gondolok? Kisebb-nagyobb dolgokra vegyesen. Pl. arra, hogy bár törekszem magam is arra, hogy egy párkapcsolatban minél jobban egyenrangúnak érezhessük magunkat és egymást, tökéletesen, grammra pontosan egyenrangú párkapcsolat azonban soha nincsen. Aki komolyan hiszi, hogy van, az egy álmodozó. Mivel tehát nincsen, valami kisebb-nagyobb mértékű előnyt, fölényt, nagyobb dominanciát az egyik fél mindenképpen megszerez. Nos az, akié ez a dominancia, az a ,,férfi" a párkapcsolatban, és ez nem biztos, hogy egybeesik a biológiai nemű férfival. 

Én a magam részéről feltétlenül ragaszkodom ehhez a bizonyos dominanciához, szólok hát idejében, ne legyen meglepetés belőle. 

Ha úgy tetszik (vagy érthetőbb) jobban, nevezhetem akár az utolsó szó jogának is ezt. Parttalan viták, örökre lezáratlan témák, ambíciók, hisztik elkerülése érdekében. Az olyan dolgok, döntések ügyében legalább is, amik igazán fontosak, netán kihatnak a további életünkre, mint pl. egy lakóhely változtatás, eladósodás (kölcsön) stb. Ha ezekben, vagy hasonló horderejű kérdésekben nincsen közös nevező sehogyan sem, de mégis dönteni kell valahogyan, és csakis egyféleképpen lehet dönteni. Döntsön ilyenkor a férfi, aki remélhetőleg nem csak a külső nemi jelleg alapján van férfinek tekintve. 

Rengeteg párkapcsolat ment már rá (sajnos az enyém is) arra, hogy a nő ugyan hangoztatja, hogy ,”te vagy a férfi", miközben minden lehetséges módon próbálja megszerezni magának ezt a szerepet. Ez nagy hiba, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Kicsit vissza is utalnék az előző bejegyzésemre a nőies nőkről. Nem igazán nőies az ilyen nő, legfeljebb külsőre, de nem belsőre. Nehéz mellette férfiasnak lenni! A „te vagy a férfi" kijelentésre hajlamosak tehát jó, ha meggondolják magukban, valóban így is szeretnék-e hosszabb távon is, és minden tekintetben? Nem csak mézes madzagot húznak el, amikor ezt mondják? 

Nem érintettem persze most sem minden idevágó témát, helyzetet, hiszen nem is lehet, nem könyvet írok én, csak jegyzeteket.. De ha gondolkodóba estél most, akkor nem volt már hiábavaló ez a pár sor, amit ideírtam. 

 

Mivel lát jól az ember?    

Jól, csak a szemével lát az ember! 

Vannak, akik ebben a mondatban egy másik fontos (de belső) szervet szoktak megemlíteni, ami szintén „sz" betűvel kezdődik, ők a naivak, vagy esetleg mellébeszélők, hatásvadászok.. Soha nem tapasztalt mértékű és fontosságú lett ugyanis a nők értékrendjében a férfiszépségek iránti vágy. Minden a külső, és semmit sem számít a belső, vagy ha számít is, csak sokkal a külső után. Ezt nem is minősíteném, csupán megállapítom. 

Akit senki sem vár otthon, noha szeretet, melegség után vágyakozik, nyel egyet, aztán megnézi magát a tükörben. Megkérdezi, mennyivel vagyok kevesebb, mint mások. Azzal a szerencsével, ami nekik megadatott. 

Ha valakinek a közvetlen környezetében - márpedig ez nagyon szűk - nem adódik partner, akkor majdnem kilátástalan a helyzete. Ezért is választanak sokan olyan elhamarkodottan, mintegy kényszerűségből a közvetlen környezetből. Ezt megint csak nem minősítem, csak megállapítom. 

 

Nem azért élünk, hogy...    

Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, mert valamiből, valahogyan meg kell élni. Különösen megszívlelendőnek javaslom ezt a véleményemet azoknak, akiknek hozzám hasonlóan nem feladatuk másoknak (gyermeknek, társnak, stb.) az eltartása, hanem csak saját magukra keresnek. Ostoba dolog az egyedüllét érzése elől, társkeresés helyett, vagy kikapcsolódás, pihenés helyett munkába temetkezni, folyton csak dolgozni, esetleg még sok pénzt is keresni egyúttal, ha közben csak értelmetlenül, és főleg egyedül eltelik az élet. A túloldalra úgysem vihetünk majd magunkkal semmit, majd az örökösök fognak csak jót derülni azon, hogy milyen sokat örököltek, mert ez a szerencsétlen marha dolgozott, mint egy állat. Ha a legkevésbé is, te magad is befolyással lehetsz arra, hogy mennyit dolgozz, mennyit vállalj, törekedj rá, hogy ne azért élj, hogy dolgozz! Az életed, a szabad időd, a te időd, mindennél fontosabb, és értékesebb! Majd akkor fogod bánni, mikor már késő lesz, mert pl. kapcsolatot szalasztottál el miatta. Mert olyan borzasztóan elfoglalt és betáblázott voltál. Nagyon sokan az egészségükkel is csak akkor foglalkoznak, amikor már nincsen, amikor már visszafordíthatatlan pusztulás, romlás ment végbe. 

Ha nem vagy egyedülálló, mert van társad, vannak szeretteid, (értük is dolgozol), akkor is törekedj arra is, hogy ne mindig csak dolgozz, szeretteidnek is szükségük van rád is, nem csak a pénzedre, a javakra, amiket előállítasz a munkáddal. Ha munkád egy része csak pótcselekvés, nem a megélhetésed szorosan vett feltétele, akkor csökkentsd a munkával töltött idődet egy normális mértékre! Élj! Foglalkozz mással, törődj azzal, amiben a legnagyobb hiányt szenveded! Most élsz, élj értelmesebben! A munkaholista, majdnem olyan rossz, mint az alkoholista. 

 

Összekoldult önbecsülés...    

Azok, akik valóban veszik a fáradságot, és teljes terjedelemben elolvassák a jegyzeteimet, eléggé teljes képet kaphatnak rólam. Nem kevés esetben kaptam már véleményt, amik meglehetősen megoszlanak. Vannak, akik sajnálnak, elmarasztalnak, tanácsokat szeretnének adni, mert valami nagy gond van velem (szerintük), mások meg teljesen el vannak ragadtatva, és szuperlatívuszokban írják le rólam a vélekedésüket. 

Mivel szerencsére nem tartozom az összekoldult önbecsülés csapdájában vergődők közé, nem zavar különösebben az elmarasztaló, negatív vélemény sem, és nem dagad a keblem különösebben az elismerések miatt sem. A valódi értékemen kezelem magamat, arról meg nem én tehetek, hogy a nők nagy része nem ezt teszi velem, a legtöbb, amit én tehetek értük és magamért is az, hogy reális képet festek magamról pl. itt, azt mondom, és úgy, ahogyan gondolom, ahogyan érzem. Senkinek a véleményét nem tekintem hát A VÉLEMÉNY-nek, hanem csak egy véleménynek, akár milyen előjelű is legyen. A jó véleménynek persze jobban örülök, mint a rossznak, de ki ne lenne ezzel ugyanígy? 

Mindent lehet másként is gondolni, másként is értékelni. Az én véleményem sem mérvadó, és nem kötelező senkire nézve. Azzal, hogy írogatok ide, csupán abban szeretnék segíteni, hogy a hozzám közelállók, azonos, vagy nagyon hasonló hullámhosszon lévők közül találjon rám valaki, akivel azután könnyebben rakjuk ki azt a bizonyos bűvös kockát, amiről már korábban írtam itt, ha olvastad, tudod miről beszélek. 

(Az öszekoldult önbecsülés megszerzésének egyik általános, és sajnos járványszerűen terjedő módja a lájkok gyűjtése a közösségi oldalakon. Különösen az a változat szánalmas, amikor konkrét számú lájkot gyűjt valaki valamilyen cél, eredmény érdekében. Ide süllyedtünk...) 

 

Ítélet, indoklás nélkül...  

„Azt hiszem, nem téged kereslek. „

Csak így, röviden, tömören, nyersen. Ennyi, és nem több. Semmi indoklás, semmi kommentár.

Kaptam már néhány ilyen „ítélet" szerű választ egy-egy kapcsolat felvevő, vagy éppen bemutatkozó levelemre, az idők folyamán, és talán te is kaptál már.

Megérthető és megszokható (lenne) az, ha valaki nem engem keres. Én sem őt keresem, mint egyetlent a több milliárd nő közül. Csupán úgy gondolom, hogy talán meg lehetne próbálni., hátha... Bemutatkozásos alapon. Többnyire be is mutatkozom, egy elég elfogadható terjedelmű, részletességű levélben, vagy társkereső adatlapon. És várom a választ, a viszont bemutatkozást. Aztán gyakran nem jön semmi válasz, vagy az első mondatom szerinti válasz jön csak, és kész. Mint egy ítélet, indoklás nélkül. Elgondolkodtat. Miért? Mert lelketlen, érzéketlen, gyáva, és primitív is. Aki semmivel sem indokolja meg az elutasítást, az talán azt hiszi, hogy tapintatosabb ezzel, vagy ki tudja mit hisz, és gondol...

Tény azonban, hogy leginkább a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki. Minimális emberi gesztus lenne ugyanis meg is mondani, hogy miért, mi a gond, mi az, amit kizáró körülménynek, oknak, tulajdonságnak, stb. tart. Esetleg éppenséggel önmagában talál ilyet?

Mert esetleg van, amin változtatni is lehetne, ha az ember tudná, hogy mi az, ami kizáró körülmény.

Aki nem indokol, az csak lesöpör. Ez fölényes, érzéketlen, vagy éppen gyáva magatartás. Semmiképpen nem emberséges, hanem hiányos személyiségre vall. Én az ilyen válaszolót, vagy éppen semmit nem is válaszolót leginkább úgy tekintem, mint aki megijedt, menekül. Nem mer belefogni, vagy inkább mélyebben is belemerülni egy kapcsolatba. Megijedt attól, hogy mostantól változások jöhetnek sivár, lapos kis életébe, esetleg tartozni fog valakihez. Inkább kimenekül még a legelején, indoklás nélkül. Sajnos leginkább gyáva nyuszik ezek, belőlük százak kellenének, csak az a baj, hogy ezrek vannak. Azt hiszik, hogy ha ,,azt hiszik", az elegendő. Meg lehet nézni az eredményt. Nem különös és érthetetlen, hogy mennyi elvált, kallódó,, vergődő, emberi roncs nő van ma? Ők mind „azt hiszik", hogy tudnak társat választani. Meg régebben is azt hitték, aztán most itt vannak lám, nagy többségben elváltan, ennyi-annyi gyerekkel, vagy éppen még anélkül, vagy romokban heverő házasságokban, kapcsolatokban.

AZT HISZEM, nem őket keresem. Egyék csak meg, amit főztek, viseljék a sorsukat, és ha azt hiszik, hogy ... akkor legalább pár sorban indokolják is meg, miért. Tévedhetnek is, ha azt hiszik... és döntéseiket elhamarkodhatják újra és újra.

 

 

Oldal: TÁRSKERESÉSEM
"Kékebb lesz odafenn az ég is!" - © 2008 - 2024 - olvasmanyos.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat