Dögös nők fotói kapcsán...
 
Sok-sok, de még annál is több adatlapot (reglapot) láttam már különféle társkereső oldalakon, elképesztően sokfélét, egész tanulmányt lehetne írni róluk, de különösen egyik fajtájáról, amin már többször elméláztam magamban, de még nem írtam le, de most megteszem.

Arról a típusáról van szó konkrétan, amelyik szinte teljesen mellőzi a bemutatkozást szöveges formában, de még ha nem is mellőzi annyira, a fotó (fotóalbum) része nagyon provokatív férfiszemek számára. Szókimondó leszek, az a bizonyos „csöcsöket a kirakatba" tartalmú kép, vagy képsorozat az, amit nehezen értek, noha biztosan könnyen érthető.

Azt nem tudom konkrétan felfogni, hogy az olyan nő, aki nagyon kihangsúlyozza a melleit a fotó(k)on, netán a másik privát területét is, vajon miért teszi ezt? Látható a reglapon (ha látható), hogy rendikül sokan megnézték az adatlapját, sok puszit (csókot) kapott, sok-sok levelet kapott, nagy részük még olvasatlan is. Alig hiszem azonban, hogy ezeknek a pusziknak, csókoknak, leveleknek döntő többsége nem más mint egy „demegbasználak" üzenet. Nem fogalmazom árnyaltabban, mert akkor nem a lényeget adom vissza. Szerintem ilyen üzenetek tömegével nem sokra megy senki, sőt elég gyorsan és könnyen terhessé és unalmassá válnak. Akkor meg mi benne a jó, főleg ha valóban sokszor még a helyesírás színvonala sem jobb, mint ahogyan leírtam?

Nem tagadom, ha meglátok ilyen dögös-bögyös fotókat, első felindulásomban nekem is a demegbasználak jut eszembe, és biztos minden más egészséges, és potens férfinek is, ezt tehát akár le is lehet szögezni tényként, aztán vagy megírja az ember ezt a vágyát, vagy nem.

Szerintem ha egy nő igényes társkereső, és társkereső férfire vadászik, nem pedig inkább csak orgazmuskeresőre, sokkal jobban teszi, ha valami visszafogottabb képet közöl magáról. Nekem ugyanis az első demegbasználak felindulásom után az a gondolatom szokott bejönni, hogy vajon ezeknek a látványos dudáknak a tulajdonosa, ez a jó testű nő, vajon milyen természetű, értékrendű nő lehet, milyen lehet(ne) vele együtt élni az ágyon kívül is, hiszen az élet azért döntő többségében nem csak az ágyban zajlik (sajnos), még ha annyira fontos szempont is a jó szexualitás is, ezt nem is vitatom én sem. Ezekre azonban nem kapok választ a fotókról, fotóktól, gyakran azonban inkább nem is írok levelet sem, hiszen 150 még olvasatlan levél láttán, nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy ilyen agyonostromlott nő, majd valamikor, ha odaér egyáltalán az én levelemhez, érdemben foglalkozik velem, és az én megközelítésemmel. Azt is biztosra veszem, hogy hozzám hasonlóan sok más valóban társkereső pasi sem ír, vagy csak elvétve, hasonló megfontolások miatt, így aztán az ilyen szívdöglesztő (vagy annak vélt) külső adottságokkal rendelkező, és azt bőszen mutogató nők nagy része éppen ezzel éri el azt, hogy sokan a közelébe sem jutnak, akikkel esetleg sokkal jobban járna hosszútávon.

Másik megközelítésben persze az is lehetséges, hogy az ilyen, saját buja testi adottságaikat fotóikon bemutató nőknek tényleg nincsenek is egyéb értékelhető adottságaik, vagyis ami a jó emberi természetet és értékrendet, stb.-t illeti, és esetleg igényük sincsen ilyenre, nekik a testiség élvezete, az orgazmuskereső pasik rohamai minden földi igényüket maximálisan kielégíti. Akkor nem is szóltam semmit, csak annyit jeleznék, nem jó helyen teccccik járni, szexpartnerkereső oldalra kellene regisztrálni, nem társkeresőre.

 

Búcsú a szemüvegtől...

 

Majdnem ötven éven át hordtam szemüveget... Sokszor elegem volt már belőle, különösen télen, amikor mindig bepárásodott ha kintről bementem valahova, és hiába töröltem meg, amíg az üveg át nem melegedett, újra bepárásodott... Korábban is többször találkoztam már információkkal arról, hogy a látást (is) lehet javítani, el lehet hagyni a szemüveget.
Na, végre én is elszántam erre magamat, csak nyerhetek vele...

2018 február végén vettem egy nagy levegőt, és letettem a szemüvegemet. Azóta nem hordom, helyette a lyukacsos szemtrénert használom esetenként, illetve rendszeresen végzek látásjavító, és lazító gyakorlatokat, egyéb öngyógyító apróságokat. Sokat haladtam a bő két év alatt, jóval élesebben látok már. +6-os  (bifokális), alul még további +3-as olvasó részes, cillinderes szemüvegem volt! Mikor letettem, pl. egy autó rendszámát csak kb. 1-2 méterről tudtam elolvasni, ma már ez kb. 20-22 méterről sikerül! Bízom a további javulásban, teszek is érte folyamatosan...

2018 áprilisi fotó rólam...

 

 

 

Megszívlelendő!

 

Goethe írta a következőt:

"Mindenki annyit ér.
Amire becsüli magát.
Ne add magad egy világér,
S többet érsz, mint egy világ!"

Szerintem nagyon bölcs és megszívlelendő tanács az élet számos területén, de nem a társkeresésben, itt ugyanis ez a fajta megfontolás a garantált magány biztosítéka...

 

 

Ördögös-talicskás (ön)ámítás…

Többször olvastam/hallottam már azt, hogy valaki nem nagyon (vagy egyáltalán nem) foglalkozik társkereséssel, mert akit a sors (az ég) neki szánt (rendelt), azt majd úgyis még az ördög is utána fogja tolni talicskán…

Érdekes, talán még humorosnak is tekinthető mondás (álláspont) az ilyen, de azért remélem, nem gondolod a legkevésbé sem komolyan. Ez ugyanis egyáltalán nem igaz a valóságban, és nem is logikus.
Miért lenne éppen ez az élethelyzet (a társtalanság) az az egyetlen kivétel, ami bármi erőfeszítés, aktivitás, cselekedet nélkül is megoldódik? Nem fog megoldódni ugyanúgy, mint ahogy semmi más az életben, amiért nem teszünk valamit, de inkább elég sokat. Sőt, még akkor sem garantált semmi biztos, ha teszünk is érte!
A már teljesen kiábrándult, reményét vesztett személy mondása lehet inkább ez az ördögös-talicskás szöveg, hogy minél rövidebben, valami fanyar ízű humorral tudja hárítani magától az érdeklődést, a témát, hogy lehetőleg még csak beszélni se kelljen róla bővebben. Az ördög nem túlórázik, és nem is közmunkás, nem győzné se talicskával, se erővel, energiával a temérdek feladatot teljesíteni!

 

 

Az állatok szeretetéről..

Szeretem az állatokat (is). Úgy általában… hogy pontosítsak. Sőt tisztelem is őket. Sőt… minél több embert ismerek meg, annál jobban tisztelem az álatokat. Bennük általában nem csalódok…

Nálam azonban az állatok szeretete nem a birtoklásukat (lakásban) tartásukat jelenti, hogy így valamiféle kölcsönös fogságban is tartsuk egymást, de főleg én őket. És nem is való a lakásban tartásra sokféle állat, amit mégis sokan ott tartanak „szeretetből”… Meg tudják szokni ugyan az állatok ezt az életteret is, és a ketrecet vagy kalitkát is, de ettől még nem valók oda, nem erre lettek teremtve. Arra lettek teremtve, hogy a saját természetük szerint éljenek.
Az ágyba befogadott, gazdájával együtt alvó, sőt a gazdáját onnan még esetenként akár ki is szorító, az ágyat, vagy pl. a fotelt magának kisajátító házi kedvenc nem az én műfajom, hogy finoman fogalmazzak… Nagyon ellenemre tud lenni az ilyesmi, nálam ez már egészen mást jelent, nem az állat szeretetét. Szerintem kitalálod, melyik szóra gondolok…

Egyszer régebben összejöttem egy nővel, aki a kutyáját a lakásában tartotta. Csak néhányszor találkoztam vele, kimenekültem a kapcsolatból, a kutya volt a világ közepe a számára. Egyik alkalommal elmentünk fagyizni, de a kutya otthon maradt (persze nem önszántából). Mire visszaértünk, a lakást össze-vissza fosta mindenhol hisztijében, hogy nélküle mentünk el valahová… No, gondolhatod… Megjöttem az ilyen és hasonló helyekről végleg. Rólam ne egy kutya döntse már el, hogy lehet-e közöm a gazdájához, vagy annak hozzám…
Tehát szeretem én az állatokat, de tudom is őket hova tenni, és a helyükön kezelni. Ennyi.

Oldal: TÁRSKERESÉSEM-2
"Kékebb lesz odafenn az ég is!" - © 2008 - 2024 - olvasmanyos.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat